Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
A magyar-szlovák lakosságcsere és a magyarországi telepítések összekapcsolódása - A szlovák-magyar viszony és a lakosságcsere (1945-1947)
csehszlovák kormány annyi szlovákiai magyart telepíthet át, amennyi szlovák Magyarországon áttelepülésre jelentkezik. Ezenkívül az egyezmény értelmében a csehszlovák kormány egyoldalúan legfeljebb 1000 háborús bűnösnek minősített személyt is kitelepíthet. Ugyanakkor a Magyarországra telepítendők létszámánál figyelembe kellett venni az eddig már kiutasított személyek számát is. A végrehajtás megkönnyítése érdekében vegyes bizottság felállítását határozták el, amelynek működését külön szabályozták. A csehszlovák kormány az egyezményhez csatolt jegyzőkönyvben ígéretet tett arra, hogy felfüggeszti a ki- és belső áttelepítésre vonatkozó rendeleteinek végrehajtását, s további vagyonelkobzásokat sem hajt végre. A lakosságcsere-egyezmény - tartalmából is kitetszően - nem tekinthető két egyenrangú fél megállapodásának. Az egyezmény számos súlyos előírást tartalmazott a magyar kormány számára, és sok esetben még ezek betartását - pl. a vagyoni paritás elve - sem sikerült elérnie. Nem oldódott meg a szlovákiai magyarság helyzetének jogi rendezése sem. Ugyanakkor pusztán az egyezmény megkötésével az akciónak szervezett, intézményes, ellenőrzött kereteket biztosított, a korábban kiutasítottak beszámítása pedig annak kölcsönös jellegét emelte ki. 290 A magyarországi szlovákok többsége az első időszakban hallani sem akart az áttelepítésről, a hazahívó felhívásokat meglehetősen érzéketlenül fogadta. Ezért is tartotta fontosnak a csehszlovák kormány, hogy Magyarország szlovákok lakta helységeiben az áttelepedés mellett propagandát fejthessen ki. A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság - az egyezménynek megfelelően - 1946. március 4-én kezdte meg működését Magyarországon. 291 ján ismerjük részletesen az eseményeket. Itt jegyezzük meg, hogy Jugoszlávia és Magyarország között is folytak tárgyalások egy, a két ország között lebonyolítandó paritásos lakosságcseréről. A tervek szerint 40 000 ember „kicseréléséről" lett volna szó. A magyar fél azonban a németek kitelepítése, és a szlovák-magyar lakosságcsere tapasztalataitól tette függővé, hogy ezt a megállapodást megköti-e. Mint ahogy köztudott, erre végül nem került sor. — MOL. Miniszterelnökség iratai 527/1947. 290 A csehszlovákiai magyarság különböző szervezetei tiltakoztak a lakosságcsere-egyezmény számos előírása, hiányossága ellen: „Magyarországról átjön Csehszlovákiába a szlovák szegénység, s a szlovákok majd áttolják a vagyonától megfosztott nincstelen magyarokat." Fölhívták a figyelmet a háborús bűnösök kvótán felüli áttelepítésének visszásságaira is, mert a rendelet még a vád alá helyezés időpontja szerint sem tesz szűkítést, így az egyezmény megkötését követően tömegesen születtek népbírósági ítéletek .- PIL. 283. f. 10. cs. 270. ö.e. 291 A CSÁB tagjai ló körzetet látogattak meg: Budapest, Kerepes, Aszód, Kiskőrös, Esztergom, Bánhida, Rétság, Balassagyarmat, Salgótarján, Miskolc, Gyöngyös, Sátoraljaújhely, Nyíregyháza, Szarvas, Békéscsaba, Tótkomlós. - PMÖL. Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye alispánja 11695/1946.
