Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

A magyar-szlovák lakosságcsere és a magyarországi telepítések összekapcsolódása - A szlovák-magyar viszony és a lakosságcsere (1945-1947)

is kizárta volna. A nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásokon azonban a szudétanémetek helyzetének telepítéssel történő megoldása, már ebben az időszakban fölvetődött. 1940. március 9-i feljegyzés: „(...) az a nézet kezd úrrá lenni, hogy a szudétanémet kérdést a németek áttelepítésével kell majd megoldani. Dr. Beneá beszédében kifejtette, hogy a köztársaságban mindenképpen marad bizonyos számú német az állam határai között. Mert három és fél millió németet kitelepíteni nem lehet. Magával a kitelepítés elvével azonban egyetért és számol azzal."

271 Valódi eredményeket 1942-ben ért el, amikor a szudétanémetek kitelepítéséhez Anglia, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok hozzájárulását megkapta. A „transzfer"-t, a német kisebbség kitelepítésének gondolatát 1942-43 fordulóján a magyar kisebbségre is kiterjesztették. Az indokok hasonlóak voltak: „a jogos nemzeti önvédelem és a kollektív bűnökért járó kollektív megtorlás elve."

272 A szövetséges nagyhatalmak — a Szovjetunió kivételével — támogatását azonban a magyarok kitelepítéséhez ebben az időszakban nem sikerült elnyerni (1943 december).

273 Beneá elnök a szlovákiai magyar lakosság kitelepítésének gondolatát teljes határozottsággal 1943 decemberében Moszkvában, a szovjet-csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel kapcsolatos tárgyalásain vetette fel. Maga a szerződés nem tartalmaz ugyan konkrét utalást a magyar lakosság Csehszlovákiából való kitelepítésére, de Sztálin és Molotov feltétlen támogatásáról biztosította az elnököt, ami megmutatkozott a magyar fegyverszüneti szerződés, a potsdami és a párizsi békekonferencia tárgyalásain is.

274 in Janics,1980. 58. 272 Janics, 1980. 65. 273 A háború utolsó évében a londoni lengyel emigráns politikusok, valamint a lublini Lengyel Nemzeti Megmentési Front is kérte az antifasiszta koalíció tagjait, hogy a háborút követően segítsenek „a németeket kiűzni azokról a területekről, amelyeket Lengyelországnak kell átadni, és hogy a Szovjetoroszországnak átadandó területeken azoknak a lengyeleknek, akik ezt kívánják, segítséget nyújtanak az új lakóhelyükre költözésben." Churchill 1944. február l-jén küldött üzenetében tájékoztatta Sztálint a lengyel kérésről. Ezt követően az antifasiszta nagyhatalmi koalíció tárgyalásain többször szerepelt a háború után végrehajtandó nemzetközi méretű népmozgás lehetőségének kérdése. Csakúgy mint egy évvel ezelőtt a cseh, most a lengyel kérés teljesítése elől sem zárkóztak el. R. Süle, 1987. l64-l65. 274 A szovjet vezetők támogatása a szláv szolidaritás eszméjén, s azon az elgondoláson alapult, amely fontos szerepet szánt a kitelepítéseknek a szovjet befolyási övezet pacifikálásában. - Szarka, 1991. 24.