Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
A magyar-szlovák lakosságcsere és a magyarországi telepítések összekapcsolódása - A szlovák-magyar viszony és a lakosságcsere (1945-1947)
A szövetséges nagyhatalmak azonban kitartottak korábbi álláspontjuk mellett - még ha annak betartatásáért mindent nem is követtek el -, hogy a szlovákiai magyar kisebbséggel szemben a kollektív bűnösség elve nem alkalmazható, s ily módon tömeges kitelepítésükre sem kerülhet sor. Ennek ellenére a londoni cseh emigráns körök, a moszkvai támogatás birtokában, megkezdték azoknak a dekrétum- és rendelettervezeteknek a kidolgozását, amelyek a magyar lakosság háború utáni helyzetét voltak hivatva szabályozni. Tették ezt annak ellenére, hogy a londoni cseh emigráns kormány, a moszkvai kommunista vezetés és a Szlovák Nemzeti Tanács 1943-1944-ben nemcsak eltérően értékelte, de a megoldás tekintetében is más-más elképzelésekkel rendelkezett a magyar kérdést illetően. Ezek a különbségek 1944-1945 telén kisebbedtek, majd az „SZNT, valamint a Gottwald-féle csehszlovák kommunista vezetés átvette, sőt bizonyos értelemben továbbfejlesztette Beneá magyarellenességet." Ennek, a magyarországi telepítésekhez hasonlóan nemcsak ideologikus - kisebbségtelenített nemzetállam-koncepció -, hanem praktikus belpolitikai okai voltak. A „mintegy hatszázezerre tehető dél-szlovákiai magyarság birtokainak, ingaüanainak kisajátítása és szlovák nincstelenek közt való fölosztása - a kommunista párti prágai földművelésügyi miniszter, az ugyancsak kommunista szlovák belügyi megbízott irányításával, azaz a CSKP kezdeményezésére — a csehországi német birtokok felosztásához hasonlóan hatalmas potenciális politikai tőkét jelenthetett volna. " 27S BeneS elnök 1945. február ló-i rádióbeszédében a csehszlovákiai magyarok és németek „ügyének végérvényes megoldását" jelentette be, s ezt követte néhány nap múlva az SZNT 4/1945. sz. rendelete, amely a német, a magyar és a szlovák árulók 50 holdnál nagyobb földbirtokainak elkobzását írta elő. Annak ellenére, hogy 1945 első két hónapjában a nagyhatalmak hozzájárulásának hiányában, valamint a front kedvezőtlen kelet-nyugati - mozgása miatt a transzfer megvalósíthatósága, s a magyar lakosság tömeges „kiutasítása" bizonytalannak látszott, a magyarországihoz hasonló nemzeti elfogultságot tükröző földelkobzó rendelet már előrevetítette az 1945 tavaszától-nyarától szinte naponta megjelenő jogkorlátozó és jogfosztó intézkedések légkörét. Ennek a rendeletsorozatnak az első állomása a különböző csehszlovákiai politika erők által 1945 március végén Moszkvában 275 Szarka, 1991. 25.
