Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - Koncepciók és realitások
nem magyar anyanyelvű lakosaitól azt követelte meg, hogy a magyar nemzet tagjának tekintsék és vallják magukat". 8 A Szovjetunió elleni háború éveiben mind a Bárdossy-, mind pedig a Kállay-kormány különböző engedményeket tett ugyan a német nemzetiséget szervező Volksbundnak, ezzel párhuzamosan azonban folyamatosan szorgalmazta Berlinből való megfékezését is. Kállay Miklós 1942. június б-8-ai németországi látogatásakor ismételten kitért a magyarországi németek kitelepítésének kérdésére, s hangsúlyozta, hogy Magyarország a terv végrehajtásáig is ragaszkodik ahhoz, hogy tisztességesen viselkedjenek. 9 Ez a kérdés az 1943. április 17-én megtartott Hitler-Horthy megbeszélésen is szerepelt. Az erről készült feljegyzés szerint Hitler ezt azért vetette fel, hogy „kiküszöbölje a szövetséges társakkal való konfliktusok lehetőségeit." 10 Horthy most is egyetértett a javaslattal, hisz az 1940. augusztus 30-án megkötött népcsoport-egyezményt követően a Volksbund - biztosított előjogait kihasználva - egyre határozottabb és agresszívebb politikát fejtett ki Magyarországon a német birodalmi célok érdekében. A terv végrehajtására azonban Magyarország 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállása, valamint a katonai összeomlás miatt nem került sor. Az I. világháború után kidolgozott kisebbségvédelmi rendszer összeomlása — amelyet a birodalmi Németország egyre agresszívebb politikája következtében megosztott közép-európai németség háború alatti magatartása —, és e régió államainak elsősorban épp a nemzeti kisebbségek helyzete miatt megromlott viszonya jelzett, elengedhetetlenné tette e kül- és belpolitikai feszültségforrás mielőbbi átfogó rendezését. A nemzetiségi kérdés megoldatlansága - elsősorban a trianoni döntés következtében az államhatárokon kívülre került magyarság miatt - Magyarország számára is gondot jelentett. Ennek fölismerése késztette arra 1942 nyarán a Kállay-kormányt, hogy e kérdéssel perspektivikusan foglalkozzon. A kormány szándékát „igen plasztikusan foglalta össze a miniszterelnökség nemzetiségi osztályát vezető Pataky Tibor: Külpolitikai érdekek és a jövő azt kívánják, hogy a mi nemzetiségi politikánk pozitív irányú legyen, és kielégítsük a hazai nemzetiségek jogos kívánságait. Ez később a mi javunkat fogja szolgálni, ha a béketárgyalások alkalmával ezek a 8 A Teleki-kormány a rákényszerített magyar-német kisebbségi megállapodást „nem iktatta törvénybe, hanem csak rendeletként adta ki, amelyhez végrehajtási utasítás sohasem készült: a németek nagy megrökönyödésére megpróbálta elszabotálni'. -Tilkovszky, 1992. 439. 9 Tilkovszky, 1992. 443-444. 10 Hitler hatvannyolc (...), 1983. II. 109.
