Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

A telepítések végrehajtásának útvesztői - Telepítések 1946 júniusáig

mentesítendók listája is általában hiányosnak, pontatlannak bizonyult, így valójában lehetetlenné vált, hogy a helyi szervek a betelepítési munkákba körültekintően és felelősségteljesen bekapcsolódjanak. A betelepítéssel megbízott földhivatali szakembereknek házról-házra, utcáról-utcára kellett járnia, hogy a ténylegesen rendelkezésre álló házakról és ingatlanokról meggyőződjenek, mert e telepítési bizottság a leltárakat nem bocsátotta rendelkezésükre.

230 Nem intézkedtek körültekintően a svábok által visszahagyott állatállomány gondozásáról sem. Az ország egyes vidékein nagyarányú állatpusztulás következett be, mert nem volt aki a visszahagyott állatok etetését ellátta volna, illetve ezt megelőzendő túlnyomó részét illetéktelenek leöldösték, és az így nyert húst a telepesek felélték.

231 Több ízben és több helyütt előfordult az is, hogy a mentesítésre engedélyezett 5 napi határidőn belül többeket vagonba raktak, vagy a mentesített személyektől is elkobozták ingóságaikat, temészetesen a leltárak elkészítése nélkül. A miniszteri biztosok a tiltakozó nemzeti bizottságok és önkormányzatok megbüntetésével fenyegetőztek, s bár néhány nap múlva enyhítettek a tárgyalás hangnemén, a szabálytalanságot nem ismerték el.

232 Az egzisztenciális fenyegetettség ellenére a községi önkormányzatok tisztségviselőinek túlnyomó többsége - mint ahogyan az eddig idézettek bizonyítják - jelentéseiben kendőzetlenül számolt be a valóságról. A részükről megnyilvánuló mentesítési törekvésekben, az elvi kiálláson túl, természetesen a helyi közösség gazdasági, politikai érdeke is szerepet játszott. Ezért az általános érvek mellett olyan helyi külön „érdemekre", sajátságokra hivatkoztak, amelyek hitük szerint kétségtelen bizonyítékai annak, hogy az ottani német nemzetiségűek jobb hazafiak és határozottabb ellenállást tanúsítók voltak, mint az ország más vidékein lakók. A Tolna megyei pártok és önkormámyzatok a „hűségmozgalom" jelentőségére, a nyugati határ menti települések az I. világháború után 230 MOL. J.Gy. Földművelésügyi Minisztérium Telepítési Osztálya 115053/1946, 231 A kitelepítések kezdetétől ez lehetett a gyakorlat, mert a földművelésügyi miniszter február 6-án már tiltakozott a belügyminiszternél az értékes tenyészállatok elpusztítása miatt. Nyomatékosan felhívta kollégája figyelmét, hogy a 70 010/1946. B.M. sz. rendelet értelmében a kitelepítendők hátrahagyott állatait, takarmányát és terményeit a vezetése alatt álló minisztérium állami gazdaságainak kiküldöttje kell, hogy átvegye a kitelepítést irányító miniszteri biztos előzetes értesítése alapján. Kérte tehát, hogy a belügyminiszter gondoskodjék a visszahagyott állatállomány megőrzéséről. — MOL. J.Gy. Belügyminisztérium Népgondozó Hivatal iratai 27 163/1946. 232 MOL. J.Gy. Földművelésügyi Minisztérium Telepítési Osztálya 115053/1946. PIL. 283. f. 16. cs. 397. ö.e.