Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

Palocsait eddig itten tartóztattam, várván z ellenség motussátul, most már által bocsáttam Túrra, hova virrattig elérkezik. Nyúzóék ottan leven, Tiszán túl Alpáral eölemben committáltam portázását s ugyan Vásárhely s Makó fele. Magam penig, ha azt várom, hogy az ellenség egész Szegedig menyen, az uttán post festum leszen az Maros mellyéki operatio, uttánna is haszontalan megyek, mert az Tiszának vetvén hátát, már notabilis csapást rajta nem tentálhatok, és így Bottyánt jó formában hagyván, s úgy ezen helyt és Túrt, magam által megyek, s valamit ellőtte eltehetek, elteszek és talám Isten az rácot is horgomra keríti, s Gyürki Páll Urammal is jóltehetek, (sic!) kinek operatioihoz Nagyságod semmit se bízzék, mert nem lehet tölle. Erdélybül penig, assecuralom Nagyságodat, novemberben sem jön senki hozzája, kit még júliusban megírtam Nagyságodnak s mind betölt. Az Arad tájéki rác készületi confírmáltatik. Nagyságod ne persvadeállja magának, hogy ezen armadának gyűjtse az élést, mert ennek már elég vagyon, sőtt az szegedi comendans is hordókra vereti az lisztet, az is bizonyosson constál, ha sokat mulatozunk, míg észre nem vészük magunkot, Erdélybe toppan. Az itt való fogyatkozások megvoltak, meg is lesznek, hacsak per consilia folynak, az kik okai, mesze vadnak, másként ha mellettem való commissariussokot okozhatnám, jó szível Nagyságod parancsolattjábul felakasztatnám, de magokot is én tartom. Tokai provisionak hire sincs, továb sem leszen, ha csak úgy folytattyák, mint eddig. Szolnokot penig Nagyságod vagy elhányassa, vagy penig ugyan tegye Szolnoká, mert így csak müseria cum aceto, kár ember beléje, job s tisztességesseb egy solti sánc, mert ha otthadgyuk, sem szégyen, mert itten senki sem résistai böcsületessen, hanem gyilkossá magának. Most áldassék Istennek neve, ha az ellenség elmellőzi. Gyürki Pállal nekem s Palocsainak operalodni, Kegyelmes Uram nagy distantia. Consideralvan az ellenséget, anyit teszen, mintha Gyürki Szécsénnél, Palocsai Szolnoknál, én Ceglédnél, az ellenség Szegednél volnánk. Kinek kinek magának kell ottan operálni és de pane quotidiano is provideálni, mert az templomkereső comissariussok oda bizony nem érkeznek. Kőrös, Kecskemét Kegyelmes Uram, már prae manibus vadnak, talám meg is szánták bűnököt. En absolutiojokra rebus sic se habentibus nem érkezem, noha szolgálattyokra nem érkezem, Nagyságod ellőtt alázatossan instállok, az kik távulbul nézték, ne hízzanak véllek, lehet büntetések, de oly üdő fordulhat, hogy még az pusztában bujdosó magyaroknak kétntelenségbül sok hasznára lehetnek. Ezzel Kegyelmes Uram, pártjokot nem fogom. Vétkeztek, de nem mindnyájan, azért büntetést is nem mindnyájan érdemelhetnek. Karóztassék fel mindenik városbul kettő, három, elég példa lészen, pro ulteriori tanulnak s hasznunkra is lesznek. Allyon Nagyságod kegyelmes dispositiojában s gratiajában. Szappanost és Eöllyüst én innét kiviszem, töb hasznát reménlvén másut.