Bláho Vince búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben (Kecskemét, 1991)

zításában, azon legszükségesb pásztori munkához nem tunyáúl láttunk, mind a titkos penitentziatartás szentségének szolgáltatásában, mind azon kívül egyébb nyilványos módoknak gyakorlásában. Vidistis, láttátok hogy miként Jerusalemben a juhmosogató tóhoz gyülekezet a betegeknek serege az nyavalyákból való felszabadulásért, úgy ünnep s vasárnapokon, kivált húsvéti és karátsonyi hetekben, ezen isten házához tartozandó gyontatószékeket körülállotta a sűrű népnek sokasága, hogy bűneinek köteléből feloldoztasson, lelki nyavalyáiból felgyógyullyon. Nem mondhatta azt valaki, amit az Evangeliomban a tónál régen várakozó, harmintznyóltz esztendős beteg: Domine! hominem non habeo, Uram! nints emberem, ki segítsen rajtam (János evangéliuma 5.3., és 7.); mert hol nyóltz, hol tíz felszentelt! pap, ollykor többen is laktak klastromunkban,

33 kik az üdvösséges búnvalláshoz járuló vétkes embereknek, Kristustól püspökök által vett hatalombúi, feloldozásra készek voltak. (János evangéliuma 20. 23.) Tudod pedig Uram! titkoknak szemlélője, a lelkiatyáknak melly terhes munkát adnak a kemény megveszett szívű bűnösök, a tudatlan pór, szilaj, mezei emberek, az éretlen eszű gyermekek; mégis mivel bötsös volt előttünk azok lelke, ezen szentséges munkában is igyekeztünk mint tanítók oktatni az elégtelen tudományúakat: mint orvosok gyógyítani a belső sebben esetteket: mint bírák feloldozni a méltókat, kötve hagyni a méltatlanokat. Ezen titkos szent széken kívül a bűnökben heverő keresztényeknek szíve megindítására fontossabban irányoztunk a böjti jelesb predikátziokkal. Ahol haragot, avas gyűlölséget tapasztaltunk, azt letsendesíteni: ahol usorás nyereségeket, tisztességtelen szokásokat vettünk észre, intéssel, jó tanáttsal, dorgálással meggátolni el nem mulattuk. Ha Istent káromló nyelvre, vagy tisztátlan 33 Ebben vagyon most páter Primus Pap Guardian alatt tizenhét felszenteltt pap: filosofiában hat ifjú clericus, hét laicus fráter. 34 Tiltott usora, amit egy esztendőre költsön adott százért, hatnál, vagy ötvenért háromnál fellyebb vészen valaki; amint az ország gyűlésén is, Anno 1715. art. 51. és Anno 1723. art. 120. el vagyon végezve.