Bláho Vince búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben (Kecskemét, 1991)

életű személyre akadtunk, hogy amaz keményen büntettessék, ez, mint mételyes juh, a nyájtól eltíltassék (mivel a koporsókban büdös testek köztt lakó, tisztátalan gonoszt a gerasaenusi emberből Urunk is kikergette), a bírák hatalma által is serénykedtünk. (Márk evangéliuma 5.) A jó pásztor kilentzvenkilentz juhát, ha szükséges, elhadgya és vádit quaerere earn, quae erravit, azt megy keresni, melly eltévelyedett. (Máté evangéliuma 18.12.) Eltévedett juhoknak állítottuk mi az közönséges hittül szakattakat; mivel Kristusnak tsak egy az akollya, egy az Anyaszentegyháza, miként az Hiszek egyben minnyájan vallyuk. (János evangéliuma 10. 16.) Azért buzgó igyekezettel voltunk az illyetén tévelygésnek bűnében veszedelmeskedőkhöz is, hogy az akolyba, hogy az Anyaszentegyházba térítsük, hol hartzoló predikállással, hol barátságos intéssel, hol egyéb tisztességes móddal. Mondák ugyan az ellenkező atyafiak, midőn közülök némellyek a katolika hitre tértek, hogy tisztul az ekklesiájok. Légyen úgy, hogy a térők között találtattak alávaló emberek, szurkos szolgák, hitvány szolgálók, és talám paráznaságnak lotsában esett bűnösök is; kellet-é ezért megvetni? Semmiképpen. Szent Péter apostol elmeragadtatásában látott az égből alájövő edényt, mellybe valának mindenféle tsúszó-mászó állatok. (Apostolok cselekedetei 10.11-13.) Lőnn azomban szózat hozzája: kellyfel Péteri öllyed, egyed. Távuly légyen, felel Péter; mert Uram, nunquam