Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

V. TÁRSADALOM - 3. Parasztság

Bár az előző évtizedekben és évszázadokban is a város maga gyakorolta a fizetett taxa fejében a földesúri jogok többségét, a különféle állami terhek alól érthetően nem mentesülhetett. Változatlanul fizetni kellett az országgyűlés, majd a nemesi vármegye döntése alapján lebontott mennyiségben az állami adókat. Bár a vagyonfelmérés és az ezt követő adókivetés a magisztrátus irányítása alatt történt az esetek nagyobb részében, a nemesi megye e téren sem biztosított teljesen szabad kezet. Főként a háborús időszakban vált igen keserves teherré a forspont, az előfogat kiállítása, amely a szegényebb parasztokat gyakran katasztrofális helyzetbe sodorta jószáguk, felszerelésük rongálódása, pusztulása révén.

363 Nem kevésbé nyomorította a paraszti háztartásokat a katonák beszállásolása, amely az ország más részein is sokirányú elégedetlenségnek vált kiindulópontjává. Ez nemcsak istállók építésének a terhét jelentette, hanem az idegen katonák különféle zaklatásának a forrása is lett. Érthető, hogy Kecskeméten is kb. negyedévenként sorrakerülő beszállásolás alól különféle módon igyekeztek kibújni. Ennek egyik módja a megfelelő istálló készítése elől történő kitérés, ami azután közvetve és közvetlenül is hátráltatta az állatartás korszerűbb formájának gyorsabb terjedését is. Az állami terhek mellett nem elhanyagolható mérvű volt a nemesi vármegye számára kifizetett évi összeg sem, amit az úriszék működtetésének költsége tetézett. Bár a földesúri kizsákmányolás helyett a megváltási összeg kamatai és a törlesztések nyomasztották a lakosságot, amihez az egyházi tized megváltásának összege is járult, a súlyos terhek még így is mérsékeltebbek voltak mint a falvak zselléreire és jobbágyaira nehezedő közvetlen földesúri kizsákmányolás, valamint a robot. A mezővárosi lét egyik legfontosabb előnye kétsételenül az volt, hogy lehetőséget biztosított az árutermelésre, annak bővítésére, újabb formáinak alkalmazására. Kecskeméten a pénzgazdálkodásnak és a széleskörű árutermelésnek már évszázados hagyományai voltak, így nem lehet meglepő, hogy a reformkorban is az országos átlagnál szélesebbkörűek, a lakosság életében meghatározóbb jellegűek voltak a gazdálkodás minden területén. Tekintettel arra, hogy a XVII-XVIII. századra annyira jellemző földesúri robot itt ismeretlen volt, a cívisek és a nemesi gazdák egyaránt bérmunkával biztosították az árutermeléshez szükséges munkaerőt. A cselédek százait, a napszámosok ezreit készpénzen fogadták fel és fizették az esetek aránytalanul nagy részében. A naturáliák már az előző évszázadban is a konvencióknak, sálláriumoknak elenyészően csekély részét alkották. Annak következtében, hogy Kecskeméten már több évszázados múltra tekintett vissza az árutermelés és pénzgazdálkodás, a paraszti társadalmon belül igen erőteljes volt a tagozódás. Ez a maga összetett-