Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

V. TÁRSADALOM - 3. Parasztság

ségében a korabeli nyilvántartásokban nem tükröződött maradéktalanul. Azt viszont erőteljesen hangsúlyoznunk kell, hogy ez a rétegződés mindenekelőtt vagyoni alapon történt. A gazda a zsellértől alapvetően abban különbözött, hogy volt a városban telke, háza. Éppen ezért a háztulajdonnal nem rendelkező nemest is olykor a zsellérek között vették nyilvántartásba,

366 miként zsellérnek minősültek a jogi korlátozás miatt házat venni nem tudó, régóta itt élő igen gazdag zsidó kereskedők, a több ezer forint bérletet fizető vendéglős stb. is. 67 De nemcsak a zsellérek és a gazdák között volt jogi szempontból elhanyagolható a különbség, hanem a cselédek is merőben más elbírálás alá estek itt mint a latifundiumokon. A pásztorok, béresek, cselédek maguk is rendelkezhettek jószággal, összegyűjthették keresetüket, és vásárolhattak a városban házat. Ezt tette végrendelete tanúsága szerint Juhász János is, aki cselédként kezdte, és egy élet munkája nyomán rögzítette végrendeletében: „. . .Vagyon ez Házom, mellyet magam bérességem által kerestem...", és mint házas gazda kaphatott a magisztrátustól Alpáron és Szentkirályon is mezei kertet. Ezeken túl örököseire két tinót, két hámos lovat, egy fejőstehenet, két üszőt és két éves borjút testálhatott.

368 A háztartások nagyobb részét a gazdák alkották. Tekintettel arra, hogy az adózás és a különféle szolgáltatások során ennek a társadalmi csoportnak a tagjai tudták leginkább igénybe venni, a különféle nyilvántartások alapján a rájuk vontatkozó adataink a leginkább megbízhatóak. A paraszti háztartások száma — eltekintve itt a zsellérektől és a kertészektől — 3568 volt, de a családtagokkal együtt 18-20 ezer körül lehettek. Vagyoni rétegződésük is érzékelteti, mennyire erőteljesen differenciálódott a polgári forradalom előtti évekre a mezővárosi társadalom. Minimális arányban a teljesen vagyontalanok is fellelhetők közöttők. Ez nyilván abból adódhatott, hogy a gazdák között vették nyilvántartásba az olyan háztartásokat is, amelyek családfője nem rendelkezett semmiféle adóalappal, bár külön háztartásban élt, de a gazdák közé számított hozzátartozójának házában lakott. (L. I. táblázat.) A gazdák igen nagy hányada, 62,5%-a a törpegazdák közé volt sorolható. Ezen nagy részének házon kívül semmi érdemi adóalapja, vagyona nem volt. A több mint ezer zsellércsalád és a kertészek mellett ők biztosították az árutermelésre berendezkedett jómódúak számára a mezőgazdasági bérmunkát, hisz csekélyke szántójából vagy szőlőjéből a többség nem tudott megélni, legalább az év egy részében kénytelen volt munkát vállalni. A mezővárosi paraszti társadalom meghatározóan fontos részét alkották a közel ezer családból álló kisbirtokosok. A háztartások kb. 20%-át kitevő réteg, melyet joggal sorolhatunk ide, meghatározó gaz-