Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

V. TÁRSADALOM - 2. Nemesség

A magisztrátusssal szemben a nemesi megyétől azt kérték: „. . .világosan jelentsék ki, hogy a nemesség ellen városi tanács csak annak bírája előtt indíthat keresetet."

352 Azt a lehetőséget, hogy a mezővárosi nemesek felett is csak a nemesi megye bíráskodhat, és öt-hét lépcsős bírói utat kellett megjárni a velük szemben fellépőknek, ők messzemenően kihasználták. Kitartó harccal 1844-ben is a város a nemesi megyénél inkább csak látszat eredményt ért el: „. . .városi küldöttségünk a tekintetes megyére tett azon folyamodásra, melyben a helybeli nemességet a városi adó és váltsági kamat fizetésére kötelezni kérte, a N. megye által olyatén t. határozat tétetik, hogy e fenti tartozását a helybeli nemességnek e tanács a maga végrehajtói útján is tegye meg. . ."

353 A megye felemás döntése érthetően nem hozott érdemi változást. Kiváltságaikhoz ragaszkodva a következő évben a korábbi álláspontjukat csaknem fölényeskedve újból kifejezésre juttatták: „. . .A kecskeméti nemesek állítván, hogy községi adó fizetését sem magok el nem vállalták, sem őket a törvény arra nem kötelezi. . . azt ezután sem fogják viselni.. ,"

354 A vagyonosabb nemesek az egyszerű kijelentéseket és tagadásokat nem tartván igazán megbízhatónak, kellő jogi alapot is teremtettek vitatott kiváltságaikhoz. A városi tanács nehezteléssel fordult a nemesi megyéhez a választott közönséggel együtt, mivel nemes Balázsfalvi Kiss Mihály a város „alkotmányát" megszegve és megkerülve birtokot cserélt a Vay családdal, és így olyan birtokra tett szert, amelyre korábban valóban érvényes volt a nemesi adómentesség. A felháborodás érthetően nagy volt: „. . .több rendbeli Felséges Királyi Resolutiók ellenére a censuális állapotokon túl terhes árenda fizetéseket kívánnak, s egyenesen ezen város alkotmányának megrontásával ön magokat és maradékaikat lakos társaiknak és véllek egy sorsúaknak és Földes uraikká tenni törekednek.. ."

355 A lakosság elenyésző hányadát képező nemesek — akik a legvagyonosabb réteget alkották, — és a város többi lakója között értehetően nőtt a feszültség a mind súlyosabb eladósodás során. A liberális eszmék, amelyek egyre szélesebb körben váltak népszerűkké, még csak fokozták a velük szembeni indulatokat. Az ellentéteket csak bonyolította és mélyítette az a tény, hogy többen ráadásul teljesen jogtalanul hivatkoztak nemesi címükre, előjogaikra, hisz azt sem tudták hitelesen igazolni. Ezen „gyanús nemesekkel" szembeni indulatokat fogalmazta meg és továbbította a tanácshoz a választott közönség: „Városunkban a közterhek viselése alól — mely alatt a szegény adózó lakos társaik vállai ingadoznak, — több lakos részint azért, mivel az elöljáróság által annak teljesítéséért nem szoríttatnak, részint pedig mivel némelyek álarc alatt a nemesi jogok gyakorlásába magokat bele tették, mások pedig hamis oklevelek szerzésével némely törvényható-