Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

IV. HARMADIK ÁGAZAT - 3. Pénzügyek

szerint, a legdrágább ruhákban páváskodnak. . . Gyakran lát az ember olyan asszonyt, aki legalább is két három száz ezüst forint értékű ruházatban jár a legnyilvánosabb helyeken végig s utána a férj subában sompolyog nyomról nyomra.. Z'

32 „A pazar fényűzés és a lakomázás. .." különféle alkalmai, formái megcsapolták azokat az értékeket, amelyeket a szerencsésebb gazdasági években felhalmoztak. így a paraszti háztartások közül csak nagyon kevésben gyűlt össze olyan tartalék, amely segítségével az esetleges természeti vagy gazdasági katasztrófákat, gondal áttudták hidalni. Akadt ugyan néhány jómódú paraszti család, melynek tagjai testamentumukban figyelemre méltó anyagi gyarapodásról adnak számot,

324 esetenként készpénzről, jelentős kintlevőségekről is szólnak. Az előző évszázadokban sem volt ritka eset, hogy akár paraszti, akár nemesi háztartás számottevő összeget adott kölcsön a városnak vagy magán személynek kamatra: 1847 végén is Kovács László 20 ezer váltó forintot kölcsönzött a magisztrátusnak, de ez távolról sem volt jellemző.

325 Egyébként ez az eset is érzékelteti, hogy biztonságosabbnak, kifizetődőbnek találták a nem túlságosan magas kamatra történő kölcsönzést a gazdaságba történő befektetésnél. A gazdák iparba, kerskedelembe csak a legritkább esetekben ruháztak be, legfeljebb állatokkal kereskedtek, kupeckedtek. A városban a forradalom előtt pénzintézet, takarékpénztár nem működött, így kölcsönök felvétele nagy nehézségbe ütközött. A temetkezési egyletek kezén felhalmozódott összegből kaphatott csupán néhány személy kisebb-nagyobb kölcsönt.

326 így a negyvenes években a tanácsi jegyzőkönyvekben egyre gyakoribbak, szinte tipikusnak mondhatók a hasonló feljegyzések: „Széchenyi Nagy Gábor a Pest megye párfogása alatt lévő takarékpénztárból kölcsönt venni szándékozván, javainak az intézet szabályai szerinti összeírására, megbecsülésre bizottmányt neveztek ki, s annak munkálata nyomán vagyoni értékéről hiteles bizonyítványt kér adatni.. .

w327 Ezek nyomán csődperek a 40es években tömegesen jelentkeztek, így a mezőgazdaság révén elérhető felhalmozás nem volt elegendő ezek ellensúlyozására. A görög és zsidó kereskedőktől felvett kölcsönök is az esetek nagy részében nem az újabb vállalkozások, nem az intenzívebb termelés elindításának szolgálatába álltak, hanem az adósság törlesztését szolgálták, és igen gyakran az uzsora kölcsönök formáját öltötték fel. Egészében tehát azt fogalmazhatjuk meg, hogy az 1840-es évek nyomasztó gazdasági pangása, a katasztrofálisan rossz 1847-es esztendő csak tovább növelte adósságát, olykor katasztrofálissá tette a mind súlyosabban eladósodó helyi parasztság helyzetét. Ennek pontos folyamatát, foként pedig méreteit csak egy részletes gazdaságtörténeti elemzés tudja majd feltárni.