Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

V. TÁRSADALOM - 1. Népesség

V. TÁRSADALOM 1. Népesség A XIX. század első felében Magyarországon mérséklődött ugyan a lakosság számának növekedési üteme az előző félévszázadhoz képest, de még így is 1787-hez képest kb. 40%-os emelkedést mutatnak az 1850-5l-es népszámlálások eredményei. Kecskemét lakosainak száma ennél valamivel nagyobb fejlődési ütemet mutat. A József kori QQQ összeírás alapján 1787-ben 22626 fó élt a városban, míg az 1851-es népszámlálás során 39834 személyt számláltak össze, így a növekedés 76%-os volt. 330 (L. XX. táblázat.) 331 Ez a növekedés különösen erőteljes volt 1828-ig, amikor is a 41 év alatt kb. 12 és fél ezerrel emelkedett az itt lakók száma, míg az utolsó két évtizedben csupán 250 fős évi növekedést tapasztalhatunk, így a következő két évtizedben csupán 4795 fövel nőtt a lakosság. Itt viszont mindenképpen fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az összeírás szerint a városban csak 32308 ember élt, és 7526 fő, az összlakosság 19%-a tanvákon és a különféle pusztákon telepedett meg, kertész és pásztor volt. 34 A lakosság számának mérsékeltebb növekedése több okra is visszavezethető. Az egyik kétségtelenül az, hogy a város magisztrátu­sa is különféle akadályokat gördített a letelepedés elé, másrészt a megélhetési lehetőségek, a munkaalkalmak is mérséklődtek ezekben az évtizedekben. Ezeken túlmenően utalnunk kell az 1831-es és az 1847-es járványokra, a negyvenes évek nyomott gazdasági életére, és a forradalmat megelőző évek rossz terméseire, nyomorára. A nagymérvű számszerű gyarapodás sem idézett elő érdemi vál­tozást a város nemzetiségi összetételében. Bár fellelhető volt itt koráb­ban is néhány idegen, Kecskeméti lakosságnak döntő többsége mindig is magyar anyanyelvű volt. A nem magyar anyanyelvűek száma a XIX. század derekán is csekély, az összes lakos 7,5%-a. Legjelentősebb lét­számban a zsidók vannak jelen, de ezek asszimilálódása már ekkor igen figyelemre méltó. Ugyanezt mondhatjuk el a szerbekről, illetve görögökről is: „.. .a görögök általánosan, úgy szinte a zsidók — igen kevés kivétellel — . . .egymás között is, kivált a fiatalabb rész, magyar nyelven társalognak.. ." A németek és szlovákok is nagyobb részt mint vándor kézművesek érkeztek a városba, és itt megtelepedtek az előző évtizedekben. „Német vagy más nyelvet csak elvétve hallani. . ." Kecs­keméten. Figyelemre méltó hogy az itt álomásozó nagyobbrészt német anyanyalvű tisztek is fontosnak tartották, hogy gyerekeik magyarul megtanulj anak. 335

Next

/
Thumbnails
Contents