Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

IV. HARMADIK ÁGAZAT - 3. Pénzügyek

Ezek a mezővárosi keretek között mindenképpen nagynak minősülő vagyonok az eltérő szinten végzett kereskedésen túl egyéb jövedelmi forrásokból is származtak. A helybeli zsidóság eleinte csak a bormérést végezhette, a vendégfogadók, a kocsmák stb. bérletének lehetőségeiből kizárták őket. Később ezek a kötöttségek gyorsan oldódtak. 1840-ben Fischer Jakab az árverésen 24 kocsmáltatási jogot szerzett meg maga számára 21576 forinton, és később még két újabbal egészítette ezt ki. 3. Pénzügyek A mezővárosi pénzforgalomról és tőkefelhalmozásról igen keveset lehet ma még az ilyen jellegű kutatások hiányában elmondani. Nehezíti az ítéletalkotást az is, hogy az országos felmérés is hiányzik még e téren. Azt minden esetre megfogalmazhatjuk, hogy a paraszti tőkefelhalmozásnak igen szűk kerete, lehetősége volt a XIX. század derekán is. Ennek alapvető korlátja az itt folyó extenzív növénytermesztés és állattartás, amely a kezdetleges eljárások, a csekély hozamot biztosító törzsállomány, a gyenge belső- és távoli külső piac stb. A meglévő csekély esélyeket tovább mérsékelték a rossz közlekedési és szállítási lehetőségek. A nagyon gyenge termelési feltételekkel szemben ugyanakkor évtizedek, sőt évszázadok óta a hozzájuk képest rendkívül magas állami adók meredeztek, amiket a különféle helyi adók, a bérleti díjak és a még csaknem változatlanul fennmaradt súlyos szolgáltatások (forspont, katonai beszállásolások stb.) növeltek. Ebből adódóan csak az igazán kedvező gazdasági években lehetett szó minimális felhalmozásról. Ezeket az értékeket viszont csak a legritkább esetekben fordították a termelés korszerűsítésére. A megtakarított összeget a legtöbbször további extenzív növénytermesztésbe, ritkábban állattartásba ruházták be: újabb parcellákat vásároltak a várostól egyre nagyobb távolságokban. Az ott folytatott szántóföldi gabonatermelés ritkábban kapás növények termelése a növekvő szállítási költségek és a bizonytalan piac csekély hasznot hozott a beruházóknak. A felhalmozást tovább apasztotta a takarékosság hiánya, amely mindenekelőtt a fényűző helyi szokásokra vezethető vissza. A „szerfeletti fényűzésre" a korabeli feljegyzések is sorra kitértek. „. . .E fényűzési kór az apákat s férjeket igen terheli. A kissé feltűnni akaró nő vagy leány vasár- és ünnepnapokon karton-szoknyában ugyan ki nem menne az utczára.. . a nő s leány talpig selyembe takarja magát... a pornők sajátos viselete a nagy takaros fejkötő, melly 80, 90 sőt 100 forintba is került. .. a férj vagy apa keresményének legnagyobb részét tehát a nő-, vagy leány túlságosan piperevágya emészti fel.. ,"

322 „A jobbmódú gazdák nejei, valamint a leányok, szinte a legújabb divat