Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

IV. HARMADIK ÁGAZAT - 1. Közlekedés

csekély volt a foganatja. „.. .It^-ott annyira feneketlen a sár, hogy a legkönnyebb terhű kocsi is elakad, úgy a mellékes, mint a főutcákon..." A gyalogosok is csak úgy tudtak közlekedni esős időben, ha a kátyúkat deszkákkal hidalták át. 8 Éppen ezért érthető, hogy a város vezetői és lakói nemcsak nagy figyelemmel kísértek minden olyan vállalkozást, amely valamilyen formában be tudta volna kapcsolni az országos kereskedelembe és úthálózatba, hanem kihasználták a legkisebb lehetőségeket is. Nagy rokonszenvvel fogadták a Tisza szabályozását, bár a város pusztáit nem fenyegette olyan mértékben az árvíz, mint a folyó bal oldali részét, de a folyami szállítás lehetőségével élni akartak. Alpáron már a 30-as évek végén egy kikötőt építettek, amit 1845-ben egy újabbal egészítettek ki, amelyek részben a fa, részben a só szállítását segítették.

289 Ugyancsak nagy figyelemmel kísérte a Széchenyi által felvetett Duna-Tisza csatorna megépítésének tervét is, amely lényegesen közelebb hozhatta volna a városhoz a két nagy folyót.

290 Minden tekintetben ígéretesebb és realizálhatósága miatt nagyobb horderejű volt a Cegléd-Szeged vasútvonal kiépítése, amely hatékonyan kötötte volna Össze Kecskemétet Szegeddel és Budapestéi. Érthető, hogy éveken át a tanács és a választott közönség figyelmének középpontjában állt a munka előkészítése. Tekintettel arra, hogy „.. .felvirágzása pedig a városnak csak úgy érhető el, ha a város vasúti vonallal mentől közelebbi összeköttetésbe tétetik... amennyire a közbiztonság engedi, a vasúti pályaudvar a lehető legközelebb helyeztessék a város derekához, és amennyire lehetséges a körösi utcza által ellenében állítassék fel.. ."

291 A jegyzőkönyvi szövegezésből is kivilágló felfokozott érdeklődés nem csökkent a következő években sem. A forradalom évét a tanács éppen a vasút ügyeinek megtárgyalásával kezdte, és egyik legkoncepciózusabb tanácsnokát küldte Pestre, majd Pozsonyba és Bécsbe, hogy a vasútépítés ügyét minél inkább szorgalmazza. Nem lankadt a vasút építésének ügye iránti érdeklődés még a forradalom idején sem. Május elején ugyancsak Csányi Jánost küldte a város Pestre, hogy gróf Széchenyi István miniszternél szerezzen megfelelő támogatást. 3 Rendkívül sokatmondó az a tény is, hogy a szabadságharc megindulása során, az ezernyi katonai szervezési munka és politikai teendő között is változatlan fontosságot tulajdonítottak az ügynek, és a legkeservesebb pénzügyi gondok közepett is időben megküldték a 40 darab vasúti részvényből a városra eső összeg esedékes részét

294