Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)
IV. HARMADIK ÁGAZAT - 2. Kereskedelem
2. Kereskedelem Nehéz feleletet adni arra a kérdésre, hogy a külső vagy a belső piac volt-e fontosabb a magyar áruforgalomban 48 táján, mivel a részletes kutatások hiányában sem az országos, sem a helyi állapotokról nem lehet megnyugtatóan nyilatkozni. 29 Egyébként a megfelelő közlekedési hálózat hiányában még az egységes belső piac léte is kétséges. Kecskemét áruinak egy részével kétségtelenül részese volt a külföldre irányuló kereskedelemnek. Azt viszont szinte kockázat nélkül állíthatjuk, hogy a korábbi századokban az agrártermékek kivitelében részesedési aránya feltétlenül nagyobb volt. Bécs ellátásához ekkor a szükséges húst már több örökös tartományból is szállították, és ugyanekkor Kecskeméten pedig a rideg szarvasmarhatenyésztés lehetőségei számottevően szúkültek. Megfelelő részfeldolgozások hiányában azt sem tudhatjuk, hogy az itt felvásárolt nyersbőr, gyapjú, gubacs, gabona, faggyú, len- és repceolaj stb. milyen hányada került külföldre, és milyen hányada szolgálta a közben egyre növekvő hazai igényeket. Azt viszont a tévedés különösebb veszélye nélkül állíthatjuk, hogy a kecskeméti borok, különféle élelmiszerek, gyümölcsök a hazai piacon, elsősorban Pesten találtak gazdára. Más vidékek termékeire is főként ott figyelhettek fel a helyi kereskedők és utazók. 296 Az 1820-as évek végén készült országos összeírás alapján az akkori Magyarországon 138 piacközpont rajzolódott ki a kutatók előtt. A különféle tényezők együtthatása alapján azt állapíthatták meg, hogy a lélekszámban kiemelkedő Kecskemét a piaci vonzáskörét tekintve a 297 másodrendű piacközpontok közé tartozott. Pest-Buda és Szeged között viszonylag gyenge céhes iparával csak a közvetlen környező falvak ós kisebb mezővárosok lakói számára lehetett bevásárló központ. Rossz útviszonyai miatt pedig azok mezőgazdasági áruinak csak kis részét vonzotta. Bár egyéb irányú szerepkört is vállalhatott már a század derekán, de ez 50-100 ezer embernél többet nem érintett. 298 Tekintettel arra, hogy a város lakossága többségében agrár termékeket állított elő, és „.. .termesztvényeit nagyobbrészint önmaga emészti meg.. 299 viszonylag csekély árualapot kínálhatott fel a helyi és a vidéki kereskedőknek. Termékei között még mindig jelentős helyet foglalt el az élőállat. Gabonából inkább csak az igen kedvező termés esetén szállítottak el nagyobb mennyiséget. A korábbi kezdetleges vermekben történő tárolás is csökkenthétté gabonájuk keletjét. Összefogtak ugyan többen már a negyvenes évek elején „.. .köz erővel egy magtárt felállítandók, hova a termény években olcsó áron beszedett, vagy az eltartás végett természetben beadott gabonát becsűrözvén, azt vagy a nagyobb drágaság idején köz nyereséggel eladják, vagy az igen szűk terméskor a tartogatási költségek levonása mellett a szűkölködő társak közt kiosz-
