Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

III. IPAR - 1. A mezővárosi ipar

IH. IPAR 1. A mezővárosi ipar A város lélekszámának erőteljes növekedése, a gazdasági tevékenység fokozatos átrendeződése önmaga is döntően hozzájárult a különféle iparcikkek iránti igény számottevő bővüléséhez. A társadalom további differenciálódása, ennek során egy viszonylag széles, jómódú réteg kialakulása, a civilizáltabb—kulturáltabb igények mind szélesebb körű jelentkezése sok területen kihatott e mezőváros iparának fejlődésére, formálódására is, kedvezett a mezővárosi céhes ipar erőteljes növekedésének. Tekintettel arra, hogy ezzel párhuzamosan a XVIII. század végétől a szabad királyi városokban a céhes ipar válságos helyzetbe került, időnként csaknem tömegesen jelentkeztek mesterek és mesterlegények a gazdaságilag mind jobban megerősödő mezővárosokban.

2 Kecskeméten a korábbi évtizedek gazdasági fejlődése és a helyi igények, a felvevő piac viszonylagos nagysága miatt a XIX. században az egyes mesterségek teljesen önálló céheket hoztak létre, így a rokonszakmák egymástól sorra elváltak. Ezt a folyamatot érzékelteti, hogy 1826-ban kaptak önállóan privilégiumot az asztalosok, 1845-ben pedig a kerékgyártók is.

221 A XIX. század első felében a kézművesek száma országosan lényegesen gyorsabban nőtt, mint ahogyan az ország lakossága gyarapodott: a század elejéhez képest négyszeresére emelkedett. Ez a fejlődési ütem sem takarhatja el azonban a valóságot, azt, hogy még mindig elenyészően kevés volt a számuk a többi foglalkozási- társadalmi réteghez képest. Bár 1846-ban már minden 51. keresőre jutott egy iparos az országban, de Kecskemét környékén, a Jászkun kerületekben csak minden 92-re.

222 Városunkban érthetően merőben mások az arányok. 1780-ban 443 mestert adóztattak meg, 1840-ben pedig 1183 kézművest tartottak nyilván.

223 Számuk tehát háromszorosára emelkedett. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy az országon belül Bács-Bodrog megye után Pest megyében volt a legnagyobb 1790 és 1848 között a céhek számszerű növekedése.

224 Az országos tendenciától bizonyos mérvű eltérést kell megállapítanunk a tekintetben is, hogy míg a falusi céhek szinte egyértelműen, a mezővárosiak is nagyobbrészt csak a mezőgazdasági tevékenység mellett, kiegészítésként végeztek ipari tevékenységet, 25 itt azt tapasztaljuk, hogy az iparosoknak csak elenyészően kis hányada rendelkezett szántófölddel vagy szőlővel.

226 A mesterségek száma, amely 1840-ben 56 volt, 1849-ben pedig meghaladta a 60-at, megközelítette vagy elérte a kisebb szabad királyi városok átlagát.

227