Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

II. MEZŐGAZDASÁG - B/Állattartás - 4. Egyéb állatok tartása

„kimondhatatlan számban" tenyésztették, „. . .mellyel nemcsak Kecskemét piacza kellőkép ellátatik, hanem azzal Pest városa is nagyobbrészt a kecskeméti úgynevezett „tyúkászok" által láttatja el magát".

215 Bár nagyságrendjét tekintve az előzőkhöz képest jelentéktelenek, feltétlenül említésre méltó még az a néhány foglalkozás, amely az ipar, az egészségügy, az élelmezés és néhány tucat háztartás számára jelentős lehetett. A halászat mindenekelőtt a Tiszán biztosított több halásznak megélhetést, akik áruikat már évtizedek óta Kecskeméten tudták leginkább értékesíteni. Nem volt elhanyagolható akkor még a Széktó, a Csalánosi tó és több más szikes tó vizéből kifogott hal mennyisége sem. Ugyancsak említésre méltó az orvosi pióca gyűjtése, aminek alkalmazása ezekben az évtizedekben nemcsak a „divat" számlájára írható. 1826 tavaszán a város Rottenbiller József pesti lakos részére adta bérbe a pióca szedés jogát.

216 Nem kis részben a közigazgatás szorgalmazása nyomán történtek kísérletek a városon belül is a selyemhernyótenyésztés meghonosítására. 1823-ban a Csongrádi kapu mellett jelöltek ki helyet egy epreskertnek, 17 majd 1835-ben már egy kamrát is építettek a hernyótenyésztés elősegítésére.

218 A nekibuzdulás a gazdák között is számottevő lehetett, mert nemcsak az eperfák ültetése és nevelése vált közismertté és kedveltté, hanem azok levelének szedését is statumban kellett szabályozni, hogy a tulajdonosok és a hernyótenyésztök között az inzultusokat el tudják kerülni.

219