Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

II. MEZŐGAZDASÁG - B/Állattartás - 4. Egyéb állatok tartása

Ugyanakkor az összeírókat különféle utasításokkal látták el, hogy a felesleges vitákat és az indokolatlan sérelmeket egyaránt elkerüljék. Egyik ilyen utasítás is érzékelteti, milyen ráhagyásokkal dolgoztak: „Az összeírás ideje jelen lévén, ennélfogva utasíttatnak minden tizedbeli tanácsnok urak, hogy tizedjökben levő zselléreket adó alá, úgy szinte a tizedjökben lévő juhos gazdák juhait, dögre kihagyván százból tízet... saját kerületeikben a legnagyobb szigorral írják össze.. 204 A városban lévő juhok számát jelentősen növelte a juhászok tulajdonában lévő állatok száma is. Ennek érzékeltetésére mellékeljük az 1846--47. évi összeírások adatait. (L. XVII. táblázat.) Ebből egyértelműen kitetszik, hogy a juhászoknak kezén a gazQAC dák állományainak közel tíz százaléka volt található. A lagnagyobb juhállománnyal nemes Antal István rendelkezett, kinek kerekítve 1000 állat után kellett fizetnie. Mellette a legnagyobb falkákkal az alábbiak: Csernus Mihály 840 db., Szél János 650 db., B. Kiss Mihály 700 db., Deák Mihály 600 db., és tucatnyi gazda 2-500 db. között.

206 Az 1847-es összeírás azt jelzi, hogy számottevően csökkent a lakosságéhoz viszonyítva a juhos gazdák száma, még jelentősebb csökkenést mutat az igazán nagy nyájaké. Száznál több juhot, amely érdemi hasznot hozhatott, alig több mint hatvan gazda tartott. A többinél a juhtartás inkább csak a gazdaság kiegészítő részét alkothatta. További figyelemre méltó vonás az, hogy a nemesek közül még mindig minden negyedik juhos gazda volt, míg a paraszti háztartások esetében csak minden tizennegyedik. Az iparosok és kereskedők között pedig csupán egyetlen juhot tartó személyre bukkant az adóösszeíró. Ugyancsak megjegyzésre érdemes, hogy a nemesek között átlagosan kb. 200, a paraszti háztartások esetében átlagosan 100 birkát tartottak a juhos gazdák. Ezek a számok és arányok feltétlenül azt érzékeltetik, hogy még az 1840-es években is igen jelentős pénzbeli haszon származhatott a juhtenyésztésből, és ennek előnyét mindenekelőtt a nemesek élvezték. Végezetül még arra célszerű utalni, hogy a gyapjú jobb minősége érdekében előbb a Széktót,

207 majd a Csalánosi tót alakították át juhok usztatására alkalmassá, illetve a Tiszán is hoztak létre úsztatót.

208 4. Egyéb állatok tartása A sertéstenyésztés is nagy múltra tekint vissza Kecskemét környékén, de fontosságát, hasznát tekintve nem mérhető össze sem a juhtenyésztéssel, sem a marhatartással. Tekintettel arra, hogy a város környékén sem nagyobb tölgyesek, sem kiterjedtebb mocsarak nem voltak, nagyobb falkák, kondák tartására kevesen és ritkán vállalkoz-