Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

II. MEZŐGAZDASÁG - B/Állattartás - 2. Nagyállattartás

takarmányokat biztosítsák, ami többszörös haszonhoz is vezetett volna. A viszonylag olcsó pusztai legeltetés lehetőségeinek beszűkülése egyre élesebb ellentéteket idézett elő a város gazdái között. A különféle csoportok egymás rovására kívántak előnyöket biztosítani: „. . .miután tapasztaltatik, hogy Pusztaszer nagy része tavasszal az oda toluló jármos ökrök által annyira legeltetik, hogy később a heverő marha csak alig tengődhet rajta, és most közelebb szerzett haszonbéres puszták használása a jármos jószág szaporodtát okvetlenül maga után következtette, ezentúl Pusztaszerre senkinek jármos jószágát legeltetés végett lehajtani szabad nem leend, s az ott tálaltatandó jármos marhák mint tilalmasban kapottak fognak tekinteni. . ,"

183 A szántóföldi növénytermesztés fokozatos térhódításával együttjárt az igavonók számának növekedése. A szántásnál és a betakarításnál nélkülözhetetlen ökrök takarmányozása viszont csak megfelelő legelők biztosításával volt akkor még elképzelhető. A kétféle érdek ütközése szükségszerű volt, melyből a választott közönség jóváhagyásával a városhoz közelebbi puszták bevonása lehetett a kiút: „.. .az ökörcsorda három helyen lészen felállítva: Monostoron, Pákán és Matkó pusztán.. ,"

184 Mivel pedig az igás ökrök száma tovább szaporodott, néhány évvel később Matkó szomszédságában Ballószög egy részét is ezek legeltetésére jelölték ki.

185 A rideg marhák döntő többsége tehát Pusztaszeren töltötte az év nagy részét. Itt három gulyába gyűjtötték a város gazdáinak barmait, melyhez később egy további kisebb gulya is csatlakozott. Ezek gondozására a város magisztrátusa nevezett ki számadókat. (L. XII. táblázat) Miként látjuk, egy-egy gulyában kb. 800-900 jószág volt együtt, kb. 50-60 gazda marháját tömörítve. Természetesen igen nagy eltérések voltak az egyes gazdák állományai között. A kb. 150 legeltető nagyobb része csak néhány jószágot csapott a gulyához, néhányan viszont kisebb gulyára való barmot vertek ki. Fórián György 122, Deák Lajos 102 szarvasmarhát hajtatott Pusztaszerre, és tucatnyi azok száma, akik 40-60 jószág után fizették a legeltetési díjat. A többség viszont, köztük több cseléd és kertész is, csak néhány tinót és üszőt bízott a számadók gondjaira.

187 Tekintettel arra, hogy a szarvasmarha nemcsak a vagyon nem elhanyagolható részét jelentette még ezekben az években is, hanem a szántás és a szállítás terén még mindig meghatározó szerepük volt, feltétlenül célszerű megvizsgálnunk, milyen módon oszlottak meg az egyes társadalmi-gazdasági csoportokon belül. (L. XIII. táblázat.) Az ökrök megoszlása a lovakkal együtt egyben azt is érzékelteti, hogy az egyes csoportok milyen eséllyel szállhattak síkra a szántóföldi