Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)
II. MEZŐGAZDASÁG - B/Állattartás - 2. Nagyállattartás
bérletek megszerzésére, hisz megfelelő igavonók nélkül semmi lehetőségük nem volt a földművelésre. 88 Az összeírás tanulsága alapján kb. minden tizedik háztartás, illetve gazdaság rendelkezett ezzel az igavonóval. Ez részben azt jelzi, hogy a szántás és szállítás jelentős hányadát ekkor már ezen a vidéken lovakkal végezték, részben pedig azt, hogy a kisebb gazdák földjük megmunkálására mások igás jószágait voltak kénytelenek igénybe venni. E téren mind a rendi, mind a vagyoni csoportokon belül a diferenciáltság közel oly mértékű mint a szántóföldek esetében. 189 A fejőstehenek száma a még mindig erőteljesen extenzív állattartás miatt is viszonylag kevésnek mondható. Itt utalnunk kell egyrészt arra, hogy mindenekelőtt saját szükségletek kielégítésére termeltek tejtermékeket, másrészt pedig arra, hogy még mindig jelentős, nyugodtan fogalmazhatunk úgy, meghatározó volt e téren a juhtartás, a juhok tejterméke. A hústermelést és az állomány szaporítását szolgáló „heverő marhák" esetében az állomány pontos megoszlását az adónyilvántartás alapján nem lehet megvonni, mivel úgy tűnik, hogy nemcsak a Pusztaszeren lévő állományt, hanem az is lehet, hogy a gulyákban lévő teljes állományt figyelmen kívül hagyták. 190 Éppen ezért ebből messzemenő következtetést levonni nem lenne szerencsés, még ha fel is tételezzük, hogy a kisebb és nagyobb gazdák arányosan voltak mindkét nyilvántartásban képviselve. Nehéz pontos és megbízható képet formálni arról is, milyen fontosságú volt a kecskeméti gazdák bevételében a szarvasmarhatenyésztés, és milyen súlyt képeztek ezen belül a rideg tartás során felnevelt, exportra szánt jószágok aránya. Az viszont kétségtelen, hogy az egykori piacokra részben az ország más tájairól, részben a birodalom más területeiről is jelentős számban szállítottak jószágokat. Miként majd a kereskedelem ismertetése során utalunk rá, az egykori kecskeméti barom-vásárok ekkorra számottevően módosultak, fontosságuk a város életében erősen csökkent. A marhaállomány apadása visszavezethető arra is, hogy „. . .a közelebbi időkben a marhadög is nagy pusztításokat tőn, a barmok régibb igen nagy száma is alább szállott, s úgy látszik, hogy ezt... istállós gazdálkodásmód hozhatja helyre.. ." A lótenyésztés Kecskeméten mindig is a gazdálkodás igen fontos része volt. Jelentőségének növekedése a XIX. század első felében tovább nőtt. Ezt részben az igás lovak abszolút számának gyarapodásából, részben az igás ökrök számához mért arányuk alapján is megállapítható. Kétségtelen tehát, hogy mind a mezőgazdasági munkákban, mind a szállítások során a gyorsabb, mozgékonyabb lovasfogatok kedveltebbekké és föként hasznosabbakká váltak.
