Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

II. MEZŐGAZDASÁG - A/Növénytermesztés - 5. Erdőgazdaság

A reformkorban a rohamosan terebélyesedő és igényességében is gyarapodó szőlészet-borászat növekedési ütemét is meghaladta a gyümölcstermesztés, amely amazzal több szállal össze volt kapcsolva: „.. .mert a gyümölcsfák szöllőpászták szélein lévén kiültetve, azoknak tövei a szöllő oly gyakori munkáltatása, s kapáitatása által folyvást tisztán tartatnak, — minden különös költség nélkül."

159 Az egymástól 6-8 méter távolságban ültetett fák kellő napfényt kaptak, és ha csak a pászták szélére ültettek fákat, a szőlőfejlődést sem hátráltatták különösebben.

160 Az igényesség a gyümölcsnemesítés terén is erőteljesen hódított. A mintagazdaság szervezői a csemeték árusítását gondosan megtervezték, bízva abban, hogy a megnövekedett kereslet hatására: „. , .ez 1 fii talán a legpénzhajtóbb ága lészen gazdaságunknak. Ezzel a később oly jelentőssé váló helyi gyümölcsnemesítés első szervezett és nagyarányú vállalkozása bontakozódott ki közvetlenül a forradalom i fiQ előtt. A nemesítéssel együtt egyre körültekintőbben és szervezettebben végezték a gyümölcsfák gondozását és a különféle kártevők irtását is. A gyümölcstermesztés iránti figyelmet mindenekelőtt a fokozatosan növekvő értékesítési lehetőségek, a termesztés gazdaságossága növelte meg. A város lakosságának ellátásán túl a pesti piac egyre meghatározóbbá vált. A rendszeres szállítások révén ez a tevékenység a gazdák jelentős hányadának biztos bevételi forrása lett. Előfordult, hogy egy-egy gazda szerencsés szezon során 400-800 pengő forintot is forgalmazott gyümölcséből.

163 5. Erdőgazdálkodás Az Alföldnek ez a része a hódoltság során a hódítók követelésére folytatott rablógazdálkodás miatt erdőinek nagy részét elvesztette, fában szegénnyé vált. Bár a futóhomok elszabadulásában nem az erdők egykori kiirtása játszotta a főszerepet, annak megfékezésében az erdő kétségtelenül egyik leghatékonyabb eszköz lett. Ezt a város vezetői a XVIII. század végétől tisztán látták, és évtizedeken át tudatosan bővítették mindazon helyeken az erdőket, ahol a homok elemi csapásként jelenkezett. A XVIII. század derekán is történt már kisebb arányú telepítés, de ennek még merőben más volt a célja.

164 Az elemi csapással szembeni első tudatos intézkedés minden bizonnyal 1792ben született, amikor „. . .Ballószögnek egy része az ottani homok tovaterjedésének megakadályoztatása végett a lakosok között erdőültetés céljából. . ." kiosztásra került.

165 Ez a gondoskodás térben és időben egyre inkább bővült. A század derekán már „. . .a szentkirályi és alpári pusztában eláradt homokot szerteszéjjel a közlegelő kö-