Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

II. MEZŐGAZDASÁG - A/Növénytermesztés - 4. Szőlő— és gyümölcstermesztés

A háztartások aránytalanul nagy többségét alkotó paraszti családokhoz (65,5%) tartozott a szőlőterület csaknem 78%-a. Azonban így is csak minden második gazdasághoz tartozott szőlő. Ezeken belül az egészen kis parcellák alkották az összes 62%-át, tehát közel kétharmadát, ezen a társadalmi rétegen belül tehát ez volt az igazán jellemző nagyság. Bár a figyelemre méltó termőterülettel rendelkezők aránya sem lebecsülendő: a szőlősgazdák 37,4%-a tartozott ide. Az igazán jelentős, komoly árutermelésre berendezkedett szőlőbirtok ezen a társadalmi rétegen belül is ritkaság számba ment, alig több mint fél %-ban volt fellelhető. Az iparosok és kereskedők között csaknem ugyanolyan arányban voltak szőlőtulajdonosok mint a paraszti háztartásokban. Ez azt jelzi, hogy a mezőgazdasággal való szorosabb kapcsolatot mindenekelőtt a szőlőn keresztül tartották fenn. A szőlőbirtokos iparosoknak is több mint fele csaknem minimális nagyságú ültetvényt birtokolt, közel felük viszont a jelentős területet megművelők közé sorolható, de az árutermelés szempontjából is figyelemre méltó ültetvényesek aránya csekély, mindössze 3%. A zsellérek, bár ebből az értékből részesültek legnagyobb számban és arányban, itt is teljesen periférikusak maradtak. Annak ellenére, hogy a háztartások közel 22%-át, tehát több mint ötödét alkották, a szőlőterületnek csupán harmincharmad része jutott nekik. Közöttük már az is kitűnt, aki 1-2 kapásnál nagyobb területtel rendelkezett. Az érdemi szőlőbirtokosok száma pedig elenyésző. A rendi megoszláshoz hasonlóan kiegyensúlyozottnak mondható az egyes vagyoni rétegeken belüli eloszlás is. A lakosság valamivel több mint felét kitevő törpegazdák kezén volt a szőlőterület közel fele. A háztartások 18%-át alkotó kisbirtokosoké volt az ültetvények csaknem negyede, a középbirtokosok (a háztartások 8%-a) számarányuknak kétszeresét, a gazdagok (a háztartások kb. 4%-a) pedig a szőlők 11%-át birtokolták. Ezek az eltérések lényegesen kisebbek, az aránytalanságok kevésbé szembetűnőek mint bármely fontosabb vagyonféleségen belül. A szőlőkben történő lakás éppen olyan feszültségek indukálója volt mint a tanyák esetében. Az okok itt is hasonlók. A szőlőkben lakók és a magisztrátus közötti feszültség horderejére, nagyságára jellemző, hogy a 20-as évek derekán az ügy odáig fajult, hogy „. . .a tanács tagjainak épületei, majd az egész város tűzzel fenyegettvén, a tanács kénytelen volt a megeshető veszedelemnek eltávoztatása tekintetéből assistatiojáért a tekintetes vármegyéhez folyamodni. . ."

141 Még a város egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb személye, C

zollner Mihály is csak hosszas utánjárás révén kapta meg az engedélyt arra, hogy szőlőjében kapása számára lakhatást biztosítson.

14