Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

II. MEZŐGAZDASÁG - A/Növénytermesztés - 4. Szőlő— és gyümölcstermesztés

A szőlőmegmunkálás az itteni körülmények között is rendkívül munkaigényes tevékenység volt. A kortársak is úgy látták, hogy a „.. .szőlőművelésben legkitűnőbb nyoma fekszik a kecskeméti nép élénk munkaszeretetének és hangyaszorgalmú iparának. . ,"

143 Az évszázadok során az egyre inkább terebélyesedő szőlőskertekbe sokféle és legtöbbször jó minőségű szőlőfajokat telepítettek a helybeliek. „Szőlővesszejiket, vagy az ültetésre használt venyigéket, az ország minden vidékéről szerzek össze, s valójában oly sok s különféle s nemesnél nemesebb-fajú fürtéi vannak, hogy a szép iparú s dicső emlékezetű Schams vegyigeiskolájának is csak itt volna legalkalmasabb központi helye."

144 1812-ben 29 féle figyelemre méltó fajt számláltak össze.

145 A szőlő megmunkálása és gondozása kellő körültekintéssel történt már évszázadok óta. Mégis a kecskeméti bornak nem volt különösen jó híre. Az egyik legfőbb kifogás vele szemben az volt, hogy nem tartható el elég sokáig. A ferencesek rendfőnöke „. . .minden szomszédos helyre utazóval megállapodott, hogy a rendház számára nyári borról gondoskodjon.. .", mivel „. . .a kecskeméti bort, amit jelenleg koldulással szerzik, szeptember után alig, vagy egyáltalán nem lehet ivásra megőrizni. . ."

14 A fáradságos munka után a lényegében jó fajtájú szőlők azért eredményeztek rossz bort, mivel a borkezelés terén igen súlyos hibákat követtek el az itteni gazdák, illetve igen súlyos mulasztások tették tönkre munkájuk gyümölcsét. Ennek eredménye, hogy bár „.. .Kecskeméten sok nemes fajszöllők vannak ugyan, de azok összekeverve, öszve is szüretelvén lévén, a különfajok jó vagy rosszaságát színre, erőre, zamatra, tartósságra stb. való tűrősségét külön-külön meg nem tudhatjuk, s ennél fogva azt sem, melyiket kellene szaporítani vagy irtani.. "

14 Mivel a szőlőkben présházak nem voltak, miként az a borvidékeken szokásos, a szőlőt, illetve a mustot többnyire hazahordták, s a bort otthon hagyták megforrni, az esetek nagy részében nem elég szakszerűen kezelt hordókban. A harmincas-negyvenes években minőségi változás indult meg a kecskemétiek borgazdálkodásában is. A hordókat korábban olyan hanyagul kezelték még a város pincéiben is, ahol nagy tételekben tárolták azt, hogy abból gyakorta súlyos károk keletkeztek. Nem állítható, hogy egyedi eset volt: 1808 februárjában két pincében lévő 3027 akó borból 855 akó oly rossz és dohos lett, hogy azokat kimérni nem lehetett, és helyette kénytelen volt a város 1000 akó ,jóféle" új bort venni, az ihatatlan pedig ecet készítésére engedték át.

148 Ezekben az években több gazda mélyebb és egészségesebb pincét készíttetett, a szüretelésénél pedig egyre körültekintőbben és igényesebben jártak el: „. . .az érett fürtöknél az éretlenektül s a rohattakról, sőt a szemeknek a csumától is különválasztását, valamint a hordók-körüli sokkal vigyázóbb bánást, úgy látszik, hogy a szőlőskertek megszaporodása, a bo-