Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

II. MEZŐGAZDASÁG - A/Növénytermesztés - 3. Szántóföldi növénytermesztés

téren is jól érezte minden gazda, ahol a kapásnövények terjedésével az istállótrágyának nagy lett a keletje. Bár a konyhakert régóta ismert fogalom volt az itt lakók számára és csaknem minden tanya mellett volt kisebb-nagyobb veteményes kert, az igényesebb zöldségtermelés, föként értékesítés céljából történő termesztés nem régi keletű: „Ez a kerti veteményekre és úgynevezett zöldségekre nézve sokáig parlagon hevert, hanem ezelőtt mintegy 30 évvel egy-két élelmesebb gazda egy pár német kertészt hozván le, azóta azt lehet mondani, hogy általában elterjedtebb, és olly nagy mértékben elszaporodott, hogy nemcsak a helybeli piacz láttatik el mindennemű gyökérrel s zöldségekkel, hanem azokat eladás végett másfelé is szívesen széllyelhorják." „Főként káposzta roppant mennyiségben termesztetik évenként, s a tiszai vidékre is nagy •I OA mennyiségben szállítatik". Nem úttörő munkára kellett tehát vállalkozni a mintagazdaságnak e téren, hanem a nagyon figyelemre méltó eredmények szakszerű továbbfejlesztésére: „Ezen kertészet neme szépen halad ugyan már nálunk, mert némely avatott kertészek 1 hold földből két-három száz váltó forintokat is kiárulnak évenként, de mégsem annyira, hogy a 131 példaadás már szükségtelen volna... A városi igények fokozatos bővülését jelzi, hogy „A virág tenyésztés már Kecskeméten sem jár haszon nélkül, amint piaczunk bizonyítja. Mind a virágmagokból, oltványokból s gumókból, mind magokból a virágból egész év alatt szép jövedelmet lehetvén szerezni." Ennek érdekében már üvegház építését is programba vették. „Még pedig haszon tekintetéből is, mert a legdrágább és pénzt fogó virágok nagyobb része télen által meleg helyet kívánván, s tavasszal dúsan kamatozik." Ha röviden is, de szólnunk kell az állattartás még ekkor is egyik legfontosabb előfeltételéről, a kaszálókról. Ezek minden jelentősebb gazdaság elengedhetetlen részei voltak, hisz az istállózó állattartás a széna nélkül elképzelhetetlen volt. Tovább növelte jelentőségét, hogy a helyben állomásozó katonai egységek számára folyamatosan kellett biztosítani a tetemes mennyiségű takarmányt. Bár nem ment már ritkaság számba a rétek, kaszálók trágyázása, annak céltudatos kialakítása, gondozása érdekében keveset tettek: „Mert bármelyik gazdánk gyepkaszálóját tekintjük is, avagy nem ugyanazon fűnemek vannak-e abban most is, mellyel 3-ik, 4-ik elődjük idejében is voltak, habár azok kevés termést is nyújtanak, vagy rossz s néha mérges fajokkal kevert természetűek légyenek is.. ,"

13 A hatékonyabb, céltudatosabb eljárás meghonosítása ugyancsak a mintagazdaság feladata lett.