Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

ÖSSZEGZÉS

Többször is komoly ellentét feszült a magisztrátus és a paraszti lakosság között, ha szőlők és erdők telepítésére, legelők szántóföldé történő átalakítására történt kezdeményezés, mivel a magisztrátus a jómódú juhos gazdák és a rideg állattartást folytatók érdekeit következetesen védte. A történelmi válaszutaknál a magisztrátus a cívisek partnere lett: a nem csekély belső harc eredményeként a századfordulótól csaknem folyamatossá vált a környező puszták tartós bérletbe vétele, illetve magváltása, majd azok parcellázása (bérlet vagy tulajdon formájában). Vállalkozott ennek az igen nagy gazdasági műveletnek pénzügyi kezelésére is. A feudális társadalom utolsó évszázadaiban is nemcsak meghatározó hanem csaknem kizárólagos foglalkozási ág maradt a lakosság számára a mezőgazdaság. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a másfél évszázad során mélyreható átrendeződés ment végbe az egyes ágazatok között, és jelentősek az elmozdulások az ágazatokon belül is. A korábbi rideg nagyállattartás meghatározó szerepe fokozatosan csökkent. A korszak végére a lakosság nagyobb hányada számára a növénytermesztés lett a megélhetés legfőbb forrása, és az állattartás is egyre több szálon annak eredményeitől függött. A növénytermesztésen belül is igen jelentős fejlődést tapasztalhatunk különösen a reformkorban. A XVIII. század első felében a kertes gazdálkodáson alapuló növénytermesztés még sok tekintetben az állattartásnak volt alárendelve. A földek művelése is ennek megfelelően történt. A falvakban ekkor még általános nyomáskényszer itt viszont nem tudott kialakulni, az egyes gazdák „kertjükön" belül maguk választották meg a tavaszi és az őszi vetés helyét. A szántók termelőképességének megőrzésében is érdekeltebb volt az itteni cívis gazda mint a falusi jobbágy. A trágyázás már viszonylag korán és elég széles körben gyakorlattá vált. A reformkor végén mintagazdaságot alapítottak a vetésforgó népszerűsítésére, a minden tekintetben igényesebb, korszerűbb gazdálkodás ismertetése és közvetlen támogatására. A kenyérgabona termelése lépést tudott tartani a lakosság rohamos növekedésével. Gabonát inkább csak az aszályos években vett a város. Bő termés esetén a hadsereg vásárolta fel a terményt, részben pedig elvermelték azt. Távolabbi piacokra csak ritkán szállítottak. A szántók területének látványos növekedése a századfordulóra és a XIX. század első felére esett. Az 1780-as 19675 holddal szemben 1847-ben 129253 holdat vettek nyilvántartásba adóztatás végett. A kapás és az ipari növények többsége gyorsan meghonosodott, de igazán jelentőssé csak a burgonya és a kukorica lett. A takarmánynövények termesztése csak a századfordulón kezdődött, szélesebb körben pedig csak a reformkorban honosodott meg.