Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

ÖSSZEGZÉS

ÖSSZEGZÉS Az eredmények és a fontosabb tanulságok összegzése során feltétlenül indokolt az előző három feldolgozás néhány fontosabb adatát is felhasználni. Ezáltal lényegesen egyértelműbbé válik, milyen ellentmondások halmozódtak fel a késői feudalizmus utolsó másfél évszázadában a mezővárosok gazdaságában és társadalmában. Ekkora időszak arra is alkalmas, hogy a feudális társadalom közismerten lassú változásait is plasztikusabban megmutathassuk, érzékelhessük. A hódoltság alatt elvadult táj egy része alighogy kulturáltabb formát öltött, főként a túllegeltetés miatt egy, a korábbinál is nagyobb veszedelem fenyegette a Homokhátság településeit: a futóhomok elindulása a termőföldekre. A XVIII. században lényegében még nem változott a korábbi gyakorlat: a paraszti társadalmak a természeti környezetüket fel- és kihasználták. A túlzott igénybevételből eredő pusztulások és egyensúlyi zavarok megfékezésére, majd az egyensúly visszaállítására csak a XIX. század folyamán történik érdemi kezdeményezés. Igen figyelemre méltó, hogy a tényleges orvoslás nagyobb részét a kisebb, magánkézben lévő erdők, valamint szőlők és gyümölcsösök telepítésével maga a lakosság végezte el. A magisztrátus és a lakosság kapcsolata erős hullámzást mutat. Tekintettel arra, hogy csak a vagyonosabb rétegek vehettek részt a városi önkormányzatban, egyfajta feszültség mindvégig fennállt. Kétségtelen viszont, hogy a lakosság szélesebb köreinek az érdekeit is szolgálták az esetek nagy részében azok az intézkedések, amelyek a refeudalizálási törekvések meggátlására, a helyi nemesség túlkapásainak korlátok közé szorítására irányultak. Ebben számíthattak a cívisek nagy többségére. Közvetve és közvetlenül is az egész város érdekeit szolgálta az a hosszú távú program, amely arra irányult, hogy a jászkunokhoz hasonlóan megváltsa magát a város. Ez a törekvés a város polgárainak tulajdonjogát illetően is tisztább viszonyokat teremtett volna. Egyben lehetőséget igért arra, hogy a szabad királyi státus elnyerésével mentesüljön a nemesi vármegye befolyása alól. A XVIII, században viszont jóidőre nem a szabad polgári létért, hanem a korábbi mezővárosi kiváltságok megmentéséért kellett Kecskemétnek is harcolnia. Csak súlyos anyagi áldozatok árán tudta a város az úrbéri rendelet után az évszázados kiváltságait, jogi kereteit megőrizni. Jórészt ezzel összekapcsolódva jelentkezett, de egészen a polgári forradalomig eltartott a helyi nemességgel szembeni küzdelem, amely megkísérelte biztosítani rendi kiváltságait. Ezt a belső feszültséget használta ki később a nemesi vármegye arra, hogy a város feletti befolyását fokozatosan növelje.