Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

V. TÁRSADALOM - 4. Polgárság

sabb, önérzetesebb képviselésében is vagy megegyezett a polgársággal, vagy nagyon közel állt ahhoz. A feudális társadalom utolsó esztendeiben a mezővárosi polgárságot nemcsak szakmai, hanem vagyoni és rendi szempont alapján is lehet csoportosítani. (L. XXX. táblázat.) Míg a korábbi évtizedekben a nemességen belül viszonylag jelentős számban volt fellelhető iparos, a század derekán ezek száma minimálisra csökkent. Továbbra is számottevő maradt viszont a zselléreké, akik között sokan lehettek olyan kontárok, akiket az adóösszeíró nem vett nyilvántartásba. Velük kapcsolatosan érdemes felfigyelnünk arra, hogy kivétel nélkül mindegyiknek volt legalább csekélyke szőlője. Tehát a mezőgazdasági termeléshez legalább egy szűk területen az önellátás szintjén kapcsolódtak. Azt is látnunk kell viszont, hogy jobbmódú személy csupán egyetlen akadt köztük. Az iparosok és kereskedők aránytalanul nagy része a gazdák között lett nyilvántartásba véve, mivel saját házuk is volt.

383 E tény akár arra is utalhat, hogy valóban egy-két generációval korábban minden szállal a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódtak eleik. Ezen gazdák közel negyven százalékának viszont kizárólag csak háza volt, így megélhetésük teljes egészében az iparos-szolgáltató tevékenységéhez kötődött. További 44,7%-uk csak minimális nagyságú, mennyiségű mezőgazdasági termelőeszközzel, illetve termelőerővel rendelkezett. Tehát nem egészen 16%-uknak volt számottevő mezőgazdasági ingatlanuk, csupán néhány százalékuk volt a jómódúak és a gazdagok közé sorolható. Egészében tehát megállapíthatjuk, hogy a kecskeméti polgárság vagyoni súlya alapján sem lehetett a város életét meghatározó csoport. Ezért a város igazgatásából is csak nagyon szűkösen vehették ki részüket. E megállapítások mellett ki kell röviden térni két etnikai csoportra, amely kizárólag a polgári tevékenységek valamelyikéhez kapcsolódott, de tagjai hosszú időn át nem számítottak a város teljes jogú polgárainak. A görögök, illetve a velük együtt itt letelepedett szerbek már a XVII. század végén jelen voltak Kecskemét kereskedelmében. 384 Bár a görögöknek a XVIII. század végétől nem kellet különösebb hátrányokat elszenvedniük, a paraszti lakosság részéről mindvégig érződött velük szemben bizonyos mérvű fenntartás.

385 Közülük egyesek ezt azzal kívánták ellensúlyozni, hogy igyekeztek bekerülni a helyi nemesek közé.

386 Még hosszú évtizedeken át megőrizték fontosságukat a helyi kereskedelemben, de a XVIII. század végétől egyre nagyobb és egyre nehezebben leküzdhető konkurenciát jelentettek számukra a zsidó