Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

V. TÁRSADALOM - 4. Polgárság

gyobb mezőgazdasági munka idején dolgoztak a szőlőben, gyümölcsösben, idejük nagy részét a műhelyekben, vagy a háztartásokban töltötték. Már korábban is hangsúlyoztuk, hogy a mezővárosi paraszti társadalom már a XIX. század derekán igen erősen tagolt volt. Nemcsak az egyes viszonylag jól elkülöníthető csoportok között voltak számottevő érdekellentétek, hanem sokszor azokon belül is. Az egyik fő ütközési vonal a régi legelők megőrzése és azok felparcellázása között húzódott. Egyre jelentősebb lett a bormérés széles körű haszonélvezői és a tőkeerős bérlők közötti ellentét is. A nagyon szűkös tőkekínálat a hozzá kapcsolódó csaknem uzsorakamattal nemcsak újabb feszültségi pontokat mélyített el, hanem a parasztság mind nagyobb csoportjait hozta függőhelyzetbe, többeket pedig nyomorba juttatott.

379 Évtizedeken át a paraszti gazdaságok százait terhelte meg jórészt a nyomott gazdasági élet miatt a magas adó és az árenda. A parasztság kétségtelenül számbeli és gazdasági gyarapodása tehát távolról sem volt zavartalan ezekben az években sem. A személyes szabadság és a föld tulajdonjoga, a jelentős bérletek megszerzésének lehetősége egyszerre jelentette a társadalmi és a gazdasági emelkedés lehetőségét és az anyagi pusztulást. A csekély szabad tőke, a rendkívül rossz közlekedés, a gyenge belső piac védtelenné tette a legszorgalmasabb parasztot is. A különféle természeti csapásokkal szemben a megfelelő tartalék és a szervezettség hiányában teljességgel ki volt szolgáltatva. A jórészt iskolázatlan, vagy csak az elemi ismeretekkel felruházott parasztok között nagyon nehezen honosodott meg a pallérozottabb gazdálkodási mód. Az újabb növények termesztését, a nagyobb hasznot hozó állatok tartását csak a közvetlen tapasztalatok nyomán tudta elsajátítani. A beszerzés és az értékesítés terén pedig teljesen magára maradt, nagyon gyakran évek keserves munkájának eredményeit a gátlástalan kereskedők élvezhették. A régi és az új naponta megvívta harcát a szokásaiban egyébként is konzervatív paraszti társadalomban. 1848-ra inkább még csak a későbbi lehetőségek előkészítése ment végbe. Az igazán nagy áttörésnek nagyobbrészt csak a feltételei és az első csírái fedezhetők fel ezekben az években. 4. Polgárság A mezővárosi polgárság szükségszerűen különbözött a jelentős kereskedelmi központok vagy a leginkább iparosodott városok polgárságától. Az anyagi javak termelésében és a közvetítésében betöltött szerepe is számottevően eltért a klasszikus értelembe vett polgárságétól. A jelentős múltra visszatekintő, de még mindig viszonylag szűkkörű árutermelés és a péngazdálkodás, a kimondottan rossz közlekedési