Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)
V. TÁRSADALOM - 4. Polgárság
viszonyok, a gyenge belső piac miatt eleve nem jöhettek létre a polgári foglalkozások olyan széles bázisai, körei mint az ország nyugati, északnyugati részein, illetve a kereskedelem gócpontjain. A mezővárosi polgárság jelentős hányada még a XIX. század derekán is több szállal kapcsolódott a mezőgazdasági termelés valamely területéhez. Egyes csoportjai pedig tevékenységüknek nagyobb, fontosabb részét éppen a mezőgazdaságon belül fejtették ki. Néhány szűkebb foglalkozási ág pedig az értelmiséggel állott közvetett vagy közvetlen kapcsolatban. Éppen ezért kell képlékenynek, kialakulatlannak mondanunk a mezővárosi polgárságot. Tbbb tagja, több csoportja éppenhogy kiemelkedőben volt ezekben az években az agrárlakosság széles tömegéből, és nem kevesen a válság éveiben vissza is tértek oda. A depresszióktól terhes negyvenes évek nem kedveztek Kecskeméten sem annak a folyamatnak, amely révén egyre többen kísérelték meg, hogy részben vagy egészében szakítsanak a mezőgazdasági tevékenységgel. Mindebből következik az a gond, amely rendkívüli módon nehezíti a mezővárosi polgárság legjelentősebb sajátosságainak a megrajzolását is. Még létszámuk hozzávetőleges megállapítása is nagy nehézséggel jár. A kecskeméti polgár, gazda régi joga volt, hogy bizonyos mérvű kereskedelmet folytathasson. De a háztulajdonnal rendelkező iparos és kereskedő is „gazdának" számított, és az adóztatás során itt vették számításba. A kontárokról, szatócsokról az összeírok meg sem emlékeztek, mivel a vitathatatlan adóalapot írták elsődlegesen össze. Ezek az adóösszeírások tehát nem igazán alkalmasak számuk pontos megállapítására. Éppen ezért célszerű egy 1850-ből származó összeírást is figyelembe venni. 381 (L. XXIX. táblázat.)