A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - IV. A szabadságharc megszervezése és sikerei

a nemességnek az, mire méltán számot tarthat, miszerint legyen kedve a hazát ezen nagy veszélyben védeni " Rendkívül figyelemreméltó, hogy a kormány bizonytalankodása és az országgyűlés egyes csoportjainak hosszúra nyúló küzdelme nemcsak a pesti népet, hanem az alföldi mezővárosok lakóit is türelmetlenné tették. Távolról sem lehetett véletlen, hogy Kossuth éppen vidékünkön kezdte meg híressé vált toborzó körútjait. A nagykőrösiek már szeptember 16-án egy felirat tervezetét juttatták el Kecskemétre, ahol kisebb módosítással elfogadták azt, és a „három város" együttesen terjesztette ezt a kormány és az országgyűlés elé. Ez minden bizonnyal eljutott Kossuth-hoz is. Ebben panaszolták, hogy a kormány korábbi rendeletei „a polgárok lángra élesztett tüzét elhidegítették", „a lelkesítő felszólításokat is már csaknem gúny tárgyává tették." Mezővárosaink politikai tisztánlátásának és tájékozottságának figyelemre méltó dokumentuma az alábbi megállapításuk : „végre oda jutottunk, hogy midőn fent az ármány leigázó cselszövevényt kohol, alant pedig egy elámított néptöredék a Magyar ellen irtó háborút visel — a Nemzeti enyészet borzasztó réme áll előttünk." Figyelembe vették, „hogy a Nemzeti kormánynak legüdvösebb rendeletei végrehajtásában sokszor ellenhatással kellett küzdenie", ezért teszik meg felajánlásukat: „mi alulírt három tiszta ős magyar Város Közönsége, az összes Magyar Haza színe előtt ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk : hogy Hazánk, Nemzetiségünk és ön magunk védelmére vagyonunkat és vérünket felajánljuk, a tőlünk telhető legnagyobb áldozatokra készek vagyunk, inkább óhajtván utolsó emberig dicsőn elhullani, mint gyáván elenyészni."

241 A korábbi századokban is gyakran együttesen fellépő három mezőváros ezen megnyilatkozása nem maradt barokkos feltűnősködés. Kecskemét nemcsak a délvidéki harcokból vette ki részét, hanem az újászervezett nemzetőrség és honvédség soraiba is jelentős számban küldte lakosait. Az augusztusban Pestre irányított 100 honvéden túl

242 szeptember első heteiben 318 főt toborzott és szerelt fel a maga költségén, és a hónap végén Csányi János főbíró falragaszokon hívott fegyverbe újabb 174 újoncot. „Magyar Hazánkat rettentő veszély fenyegeti, eddig csak az alsó vidéki rabló ráczok öldösték s pusztították a magyar lakosokat, de a vérszopó Camarilla a magyarokat kipusztítani vágyó gonosz czélját annyira vitte, hogy más felől már a horvát lázadók is nagy sereggel betörtek ránk, pusztítják és rabolják Balaton magyar vidékeit."

243 Szeptember 23-án a tanácsnokok feladatul kapták, hogy a tizedgyűléseken világosítsák fel a lakosságot a szerb támadás veszélyeiről. Utalniok kellett az 1707-ben Kecskemétet ért katasztrofális szerb támadásra, a Dunántúlon kialakult súlyos katonai helyzetre. Tudatosítaniuk kellett, hogy minden fegy241 IV. 1604. II. 171. 242 Urbán: 1973. 275. 243 IV. 1604. XVI. 17/1.