A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

semmiben sem változott, semmi „kézzel foghatót" nem kaptak a forradalomtól, hisz még a választójoghoz is aránytalanul kevesen jutottak. így féltenivalójuk is lényegesen kevesebb volt, mint az egykori telkes jobbágyoknak. Az viszont igaz, hogy a gazdafik, a még önálló gazdasággal nem rendelkező felnőtt férfiak aránya csaknem változatlan maradt. Amilyen feltűnő a gazdák távolmaradása, éppoly szembetűnő a szolgák arányának rendkívüli növekedése. Májusban a 2402 nemzetőr között csupán egyetlen szolga akadt, ezúttal a 318 között 121 fő, azaz ők alkották az önkéntesek 38,1 %-át. Ennek a gyökeres változásnak is több oka lehetett. Szeptemberben több cselédnek, szolgának lejárt a szerződése. A jelentkezésértjáró komoly pénzösszeg, a folyamatosan fizetett számottevő zsold ugyancsak érdemi motiváló erő lehetett.

234 Legalább ilyen mértékben számításba kell vennünk azt a törekvést, amely arra irányult, hogy az őket valóban gúzsba kötő társadalmi kötelékeket valamilyen módon el tudják szakítani, hogy reménytelen sorsukkal kihívóan szembeszegüljenek. Nem lehetett véletlen, hogy több mint kétharmaduk 20 év alatti fiatalember, és egy sem akadt közöttük, aki 25 évnél idősebb lett volna. Természetesen esetünkben is gondolnunk kell a nemzeti tudat bizonyos formájának jelentkezésére, az ezekben a hónapokban közöttük is fokozottan formálódó hazafias érzésre is. Az „önkéntes nemzetőrség" társadalmi összetételét számos egyéb ok is befolyásolta, melyek településenként is eltérőek lehettek. Mivel a szolgálati idő határozatlan tartalmú lett, pontosabban a háború, a harcok befejezéséig tartó lett, a többségükben idősebb családfenntartók az ezzel járó kockázatokat nem vállalhatták. A helyettesítés engedélyezése, amely több településen, miként Félegyházán is komoly ellentétek forrása lett, és nemritkán elkedvetlenítette a kevésbé módos nemzetőröket, nemritkán pozitív következményekkel is járt : sok szegény család, sok cselédsorban lévő számára váratlan anyagi előnyt és társadalmi emelkedést is jelentett. Vidékünkön ritkán fordulhatott ugyan elő, ennek írásos nyoma alig van, de kétségtelenül befolyásolhatta az önkéntes nemzetőrség társadalmi összetételét az a tény is, hogy a közvetlen szervezők a sorshúzásba bevontak olyan személyeket is, akik vagyonuk alapján nem lettek volna kötelezhetőek nemzetőri szolgálatra. Ugyancsak feltűnően sok a mesterlegény is az ősz elején átszervezett önkéntes nemzetőrség soraiban Kecskeméten. Ezek jelentkezésében minden bizonnyal közrejátszott az az ígéret, hogy a katonai szolgálat után azonnal szabadulnak, és önálló iparosként dolgozhatnak. Lényegében több olyan 234 A jelentkezők a felszerelésen túl 50 forintot kaptak. Összehasonlításként közöljük, hogy Kecskeméten 1848-ban a város béresei havonként 15 forintot kaptak, a vízhordó fizetése 12, a pusztahadnagyé ugyancsak havi 12 forint volt. IV. 1510. a) Főpénztárnoki bevételek és kiadások 1848. 274—276.