A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

nemzeti mozgalma, amelyet a szerb királyság területéről beáramló szerviánusok egyre szélsőségesebb irányba tereltek. Bécs bizonyos irányú biztatásainak hatására egyre jobban a fegyveres felkelés felé sodródott.

179 Július 12-én Karlócán már katonai összeütközésre került sor.

180 A magyar kormány a feszültségek növekedése miatt Csernovics Pétert, a szerb nemzetiségű politikust bízta meg április végén, hogy „a magyar nemzetteli szorosb kapcsolat iránti kívánataikat kitudakozza". Később, sajnos, nyilvánvalóvá lett, hogy a rendkívül bonyolult érdekellentétek között a szükséges feltételek hiányában a megfelelő eljárást Csernovics sem tudta megtalálni, így a politikai feszültség fokozatosan nőtt. Ennek az egyik legfőbb okát a szerb származású Vukovics Sebő, a későbbi magyar igazságügyminiszter abban látta, hogy „ . . . a serviánusok szabadon s fegyveresen járnak át Magyarhon földjére, s nyilvános csoportos összejöveteleket tartanak a Száván inneni ráczokkal (...) Tehát honunk bel- és külellenségei nyilvánosan s világos nappal csoportoznak az illető hatóságok szeme láttán . . . "

181 A magyar kormánynak viszont sem katonai ereje, sem politikai lehetősége nem volt arra, hogy a Száván túl szerveződő mozgalmakat elszigetelje, s így a szerb nemzeti mozgalmat belpolitikai kérdésként kezelhesse. Ezért még az első katonai összecsapások után is mutatott engedékenységet Szemere Bertalan belügyminiszter, amikor Csernovicsot újabb utasítással látta el: „Használtuk eddig a törvény erejét, nem használt, használjuk íme a kegyelem jóságát; ha ez sem használ, a büntetés és megtorlás fegyveréhez leszünk nyúlni kénytelenek." A helyzet ennek ellenére gyakorlatilag változatlan maradt: „A Serviánusok apró csoportokban folyvást jönnek. A lázongók táboraiban ők a buzdítok, az irányadók. Ha mennél hamarabb nem intézünk megtámadó csapást ellenük, számok nagyra fog nőni. Nem lesz többé csupán bel-, hanem külháború is ... " állapította meg Vukovics.

182 Ezek a katonai és politikai csoportok nem azzal a szándékkal jöttek, hogy a szerb követelések békés úton történő elérését segítsék, sőt elutasították a magyarokkal a békés egymás mellett élés lehetőségét, terrorizálták a hazai szerbség békére hajló csoportjait, és így döntően hozzájárultak a véres összetűzések kirobbantásához.

183 Mindezek figyelembevételével is hangsúlyoznunk kell, hogy a magyar kormányt, a magyar politikusokat is terheli felelősség a nemzetiségekkel szembeni kapcsolatok romlásában. Mégsem lehetünk velük szemben hiperkritikusak, mivel a magyarok és a nemzetiségek politikai vezetői úgy jutottak el a polgári forradalomhoz, hogy nem meríthettek tapasztalatot arra vonatkozóan, hogyan lehet és kell az átalakulást végrehajtani egy soknemzetiségű 179 Urbán: 1983. 136. 180 Spira: 1983. 46. 181 Urbán: 1983. 138. 182 Uo. 139—140. 183 Uo. 143—144.