A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

országon belül. Erre az európai történelem addig még nem mutatott példát. Még a nagy francia forradalom is türelmetlenebb volt a nem francia nyelvű, de egyébként többségükben velük rokon népekkel és néptöredékekkel szemben, akiket a bretonok kivételével néhány évtized alatt asszimiláltak is. Éppen ezért az európai liberalizmus eszméihez igazodó magyar reformmozgalom sem korábban, sem a polgári forradalom eredményeinek kodifikálása során nem fordított figyelmet az országban élő nemzetiségek önálló érdekeire, törekvéseire. A magyar középnemesség politikai állásfoglalását fejezte ki Kossuth akkor, midőn leszögezte: „Én soha, de soha a magyar szent korona alatt más nemzetet és nemzetiséget mint a magyart, elismerni nem fogok. Tudom, hogy vannak emberek és népfajok, kik más nyelvet beszélnek, de egy nemzetnél több itten nincsen."

184 A magyar köznemesség vezéralakja a korabeli Európa politikai hitvallását követte, és éppen ezért nem vádolható maradisággal. Egyébként a magyar baloldal sem tartotta indokoltnak a nemzetiségek érdekeinek megfogalmazását sem a 12 ponton belül, sem a forradalom vívmányainak megvédése, illetve tágítása során. Petőfiék a szabadság megőrzése érdekében, a Habsburgokkal szembeni harc sikere végett utasították el részérdekeik követelését. Kétségtelen, hogy a nemzetiségi mozgalmakat a liberális nemességgel egyetemben ők is alábecsülték. ítéletalkotásuk egyik vezérlő motívuma az volt, hogy a magyar és a nem magyar jobbágyok egyaránt hálásak lesznek a jobbágyfelszabadításért, és újabb követelésekkel nem fognak fellépni. Ily módon még a legradikálisabb magyar politikai csoport is szűkkeblűnek bizonyult az ország lakosainak nagyobb részét alkotó nemzetiségekkel szemben, maguk is a magyar nemzet kiváltságos helyzetének fenntartására törekedtek.

185 • • • A Duna—Tisza közén lévő települések nemzetőrei első alkalommal a délvidéki harcokban tehettek komoly szolgálatot a magyar államnak és a magyar népnek. A nemzetiségi ellentétek elsőként az országnak ezen a részén jutottak el a fegyveres szembenálláshoz. Radák György szerb egyetemi hallgató izgatásának hatására 1848. április 24-én Kikindán került sor az első erőszakos megnyilvánulásra. Radák izgatására, a vagyoni ellentétek miatt ekkor még szerbek szerbek ellen támadtak. Nem véletlenül sajnálkozott az egyik pesti szerb lap: „Őszintén mondjuk, szomorúság fogott el minket, mikor hallottuk, hogy a szerbek egymást gyilkolják."

186 A feszültség akkor vált igazán súlyossá, sőt végzetessé, amikor május 13 —15. között Rajasics érsek a későbbre engedélyezett szerb kongresszus 184 Spira: 1983. 18. 185 Uo. 22—24. 186 Thim: I. 67—68.