A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

kértek fel 437 kasza kiegyenesítésére. Két bognár pedig 500 nyelet szállított.

152 Ugyancsak a város fedezte a tölténytáskák és egyéb felszerelések jelentős hányadának az árát.

153 Persze az ország más részén sem volt kedvezőbb a helyzet. A délvidéki táborba kerülő 3000 Heves megyei nemzetőrnek összesen csak 1500 fegyvere volt. A Pest megyéből útnak indított 4000 embernek ugyancsak 1500 fegyver jutott.

154 Kalocsán a nemzetőrök mintegy negyedének jutott puska, a többit pedig kaszákkal és vasvillákkal fegyverezték fel. Itt is sor került a városban található fegyverek összeírására. A tanács viszont másképpen járt el mint Kecskeméten. A június 11-i döntése: „A mostani forradalmi villongós időben némely lakosoknál található hasznavehetetlen puskák beszedetni, azok puskaműves által megigazíttatni, ezek díja a város pénztárából kifizettetni, midőn pedig valamely lakos puskáját elkészítve általvenni, attól járandó munkabért a város pénztárába visszafizetni határoztatott." Ezeket a fegyvereket július 22-én Okéren állomásozó nemzetőreik számára küldték el.

155 Halas június 11-én a hadügyminisztérium utasítására Kecskemét város Tanácsához fordult kéréssel : „ . . . szükség esetében . .. lehető lőpor részletnek részünkre leendő át engedésére. Minthogy azonban nékünk ez ideig csupán vadász puskáink vannak, csak azon esetben kérjük a löveteket, ha azok vadász puskához alkalmasaknak találtatnak ..." Nem kevésbé szorult helyzetükre vall levelük további része : „ . . . arra is megkérjük a tisztelt Tanácsot, hogy ha néhány kardot nélkülözhetne, vagy felesleggel ellátva lenne őrseregük, a felesleget nékünk készpénz fizetés ajánlása mellett át engedni szíveskedjék ... "

156 A jászkunok főkapitánya, Szentkirályi Móric a kétségtelenül nehéz körülmények között legalább jótanácsokkal igyekezett a kiskunok segítségére lenni. Mindenekelőtt felszólította az elöljáróságot, „hogy minden eszközt bejegyeztetni igyekezzék, tartva ki-ki fegyverét, csak tudva legyen hányra számíthatni, ha a szükség kívánja." További praktikus tanácsa: „Különösen figyelmeztetem az elöljáróságot, hogy a sereget egyforma hosszúságú fegyverrel igyekezzenek ellátni, a kaszáknál az egyik nyél ne legyen hosszabb mint a másik, hanem arányos, ez ád egyforma erőt a seregnek." Tanácsai kitérnek a nemzetőrök egyenruháira is: „Figyelmeztetem továbbá az egyen ruhára, nem azért, hogy nagyobb parádét tegyünk, hanem az egyen ruhás sereg legalább külsejére nézve inkább hasonlít a sorkatonasághoz, s az ellenség előtt egyforma készülete nagyobb hatást gyakorol. Az egyenruha, hogy a legszegényebb is megszerezhesse, házi vászonból készült nadrág és álló gallérú, térdig érő kabát lehet, elég tagok, hogy alattuk 152 IV. 1604. VII. 14. A város egy-egy kaszáért 4 Ft és 33 krajcárt fizetett. 153 IV. 1504. 1848. VII. 14. 154 Urbán: 1973. 157. 155 Bárth: 1975. 230. 156 IV. 1604. I. 35. 51.