A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

más ruha is meg férjen, ezeket, ha szabó szabta, ki ennek felügyelése alatt mindenki háza népe által megvarrattathatja."

157 Kiskunfélegyháza is júliusban a hadügyminisztériumtól kér a táborba induló nemzetőrei számára fegyvereket, de elutasítják igényüket, és így innen is nagyobb részt kiegyenesített kaszákkal indulnak a délvidékre.

158 Érthetően a lovasság felfegyverzése jelentette az igazán nagy gondot, pedig ennek a fegyvernemnek a magyar hadviselésen belül komoly hagyományai voltak, és a jászkunok különösen becsült alakulat volt. A táborba szálló 500 lovas végül is nem lett kellően felfegyverezve kardokkal, pisztolyokkal. Sokaknak csak fokos jutott.

159 Komoly erősítést jelentett a jászkunok számára az az ágyútelep, amelynek július 23-án Kunszentmiklósra történő érkezéséről jóelőre értesítette a hadügyminisztérium a mezőváros elöljáróságát. Ez az üteg a Halason (vagy alatt) táborozó sereget volt hivatva erősíteni.

160 A felszerelés Baján is nagy gondot jelentett. Különösen az volt a szegényebb réteg tagjai számára, akik lelkesedésükön és önfeláldozásukon kívül keveset tudtak adni. A közgyűlés határozata ennek alapján teljességgel érthető: „Miután nyilván tapasztaltatott, hogy a legbuzgóbb nemzetőrök szegényebbjei magukat fegyverrel ellátni nem képesek, fő gondjai közé számítja ezen közgyűlés azt, hogy a közpénztár rovására száz darab szuronyos lőfegyver rendeltessék és készíttesék." Ugyancsak a város költségére szereztek be néhány további katonai felszerelést is.

161 A községekben a helyzet, ha lehet, még rosszabb volt. A főszolgabírók felszólítására minden bizonnyal ezekben a településekben is összeírták a használható fegyvereket, de ezek száma nem lehetett jelentős.

162 Nem segített a fegyverek hiányán az sem, hogy a fegyverműveseket is nyilvántartásba vették, illetve egyenesen rendőri felügyelet alá helyezték.

163 Nem csekély gondot jelentett a nemzetőrök kiképzése sem. Mivel önálló magyar hadsereg korábban nem volt, a legjobb esetben az osztrák hadseregből átlépett, vagy már obsitot szerzett altisztek és tisztek vállalták legalább a kiképzés alapjainak a biztosítását. Ezek jelentős hányada önként jelentkezett. Kecskeméten Herczeg Kálmán, aki már négy évet katonáskodott, „most midőn a Nemzeti Kormány egy rendes nemzetőrségi hadsereg felállítását határozta" el, május 22-én szolgálatait felajánlotta a kiképzéshez.

164 157 V. 376. Köri. jkv. 1847—1851. 51—52. 158 V. 101. B. : 31. F. 2., F. 1., Sz. 18. 159 Urbán: 1973. 157. 160 V. 355. Tanácsülési jegyzőkönyv 1848—49. 94—95. 161 IV. 1001. b/1847—1849. 191—192. 162 V. 307. a/30. 163 V. 307. a/25—27. 164 IV. 1504. 1848. II.