A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

vonatkozóan sem lehet az itt tapasztalható arányokat, sajátosságokat automatikusan kivetíteni, még kevésbé tehető ez meg a falvak esetében. A 2402 főt rögzítő összeírásban közel 100-féle foglalkozást tüntettek fel. Már maga ez a tény is érzékeltetheti, milyen összetett, mennyire differenciált volt már a múlt század derekán is ennek a mezővárosnak a lakossága, illetve dokumentálja, mennyire sokszínű volt a foglalkozást és a társadalmi hovatartozást tekintve a kecskeméti nemzetőrség 48 tavaszán.

145 A márciusi napok fellelkesült légkörében, a nemzetőrség első tagjai között aránytalanul nagy teret kapott az ifjúság. A nemzetőrség tömeges szervezésének időszakában érthetően a népesebb társadalmi csoportok lettek számszerűen is a meghatározóak. Bár néhány esetben a foglalkozás megnevezése nem teljesen egyértelmű, a nagyobb foglalkozási csoportok arányát nagy pontossággal meg lehet határozni. A gazdák és a gazdafik, az önálló földbirtokkal vagy bérlettel rendelkező paraszti családok tagjai 991-en voltak a jelentkezők között, tehát az összeírtak 41,2%-át alkották. Ugyancsak az agrárlakossághoz tartozott a földműves néven összeírt 443 fő is, akik minden bizonnyal a helyi zsellérek lehettek. Ok az összes kecskeméti nemzetőr 18,4%-át alkották. Egyébként a korábbi évtizedekben is a zsellérek a gazdák számának a felét tették ki a városban, tehát a nemzetőrségben minden bizonnyal a valós arányok érvényesültek. Velük együtt a paraszti lakosság 59,7%-ban volt képviselve. A kézműves és mesterember megnevezés mögött minden bizonnyal a kontárokat és az önálló műhelyhez nem jutott mesterlegényeket kell keresnünk, akik részben napszámosként és alkalmi munkával keresték meg kenyerüket. Ezek a nemzetőrségben 8,7%-ban voltak jelen. A nemzetőrök jelentős hányadát, közel 20%-át alkották a különféle mesterek. Néhány szakmából figyelemre méltóan sokan kerültek be a nyilvántartásba: a csizmadiák közül 66, továbbá 45 kovács, 49 kőműves, 25 molnár, 59 szabó és 46 takács található. Bár több mint tíz féle értelmiségi és hivatali foglalkozás van feltüntetve, ezek száma csak az ügyvédekkel együtt figyelemre méltó, akik közül 59-en jelentkeztek, míg a többi értelmiségi együttesen is csak 27 fő volt. Igen csekély ekkor már a tanulók száma, mindössze 5 fő. Figyelemre méltó, hogy már ekkor fellelhető egy szolga is: Sós János 25 éves cselédet a megjegyzésben közölt tájékoztató szerint Tóth Istvánné, a gazdasszony beleegyezésével vették fel a jegyzékbe. A többi jelentősebb településünk nemzetőreinek társadalmi összetételére csak egy-egy utalás alapján következtethetünk. Baján a szegényebbek számára a közgyűlés 100 db szuronyos puskát rendelt.

146 Kiskunfélegyházán az 145 Kecskeméten jelentős számban maradt fenn mind a nemzetörségbe, mind a honvédnek beállt katonákra vonatkozó összeírás. Ezek statisztikai feldolgozása és elemzése nem fér be ezen feldolgozás kereteibe, csak egy önálló munkán belül lehet ezt elvégezni és ismertetni. Itt csak a legfontosabb összeírások néhány adatát rögzíthetjük. 146 IV. 1001. b/1847—1849. 191—192.