A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

amely magát a költőt is igen erősen megviselte, rendkívül sokat foglalkoztak, így ma már tisztábban áll előttünk, mint néhány évtizeddel korábban miért következhetett be ez a nehezen magyarázható esemény.

107 Miként utaltunk is már rá, május folyamán a baloldal, köztük Petőfi is, igen éles támadást indított a kormány ellen, amelyről egy alkalommal még úgy is nyilatkozott nyilvánosan, hogy egy ilyen kormányra még „a kutyáját sem" bízná. Ezen támadások miatt a baloldal és a költő sokat vesztett egykori népszerűségéből. Ráadásul Petőfi nem tagadta meg egy percre sem republikánus érzelmeit, amit a liberális közvélemény nem szívesen látott. Mindezek ellenére Petőfi, aki rendkívüli módon ragaszkodott a Kiskunsághoz, úgy vélte, hogy megválasztásának nem lehet akadálya. Jelöltetésének helyét elsődlegesen érzelmeire alapozva határozta meg. Nem számolt a Jászkunságban még elevenen élő redemptus hagyományokkal. Nem gondolt arra, hogy apja anyagi romlásáért felelős személyek nem szívesen látták volna I őt képviselőként. Becsülete és büszkesége nem engedte meg, hogy a korabeli korteskedés sokszor visszatetsző eszközeit maga vagy barátjai igénybe vegyék. Petőfi számára jó esélyt kínált helyzetének javítására programjának nyomtatásban történő terjesztése. „A kiskunokhoz" című röplapja azonban nemcsak híveket szerzett számára közvetlen hangnemével. Ellenfelei rosszindulattal félremagyarázhatták hasonlatait, kijelentéseit. Ráadásul úgy érezte, hogy addigi munkája, egész élete garanciát nyújt programjához. Nem látta szükségesnek, hogy Táncsicshoz, a Madarász fivérekhez hasonlóan részletes programot tegyen közzé. A helyi vagyonos családból származó ellenfele, jókora előnnyel rendelkezett. Nemcsak a helyi hatóságok Petőfi ellen irányuló rágalmazásai, hivatalos gáncsoskodásai érzékeltették csupán, hogy a költőt sokan nem szívesen látnák az országgyűlésen. A nyilvánvaló választási csalást követően az országgyűlés nagy többsége és a kormány több tagja is megnyugvással vette tudomásul távolmaradását. Nem lehet véletlen, hogy Kossuth, mivel Bácsalmás is őt választotta követéül, nem Petőfit, hanem Vörösmartyt javasolta maga helyett. De Perczel, Madarász és Táncsics sem rá gondolt, amikor maga helyett javasolt hasonló esetben más követet. Végső soron tehát azt kell megállapítanunk : „Nem helyi összeesküvés, hanem általános és a kormány szintjéig felnyúló ellenállás ütötte el Petőfit a képviselői mandátumtól, attól a lehetőségtől, hogy személyesen képviselje szülőföldjét és a felszabadított népet az országgyűlésen.

108 Kétségtelen, hogy a baloldal számára nagy veszteség volt Petőfi távolmaradása, de a teljes igazság megköveteli, hogy vetélytársáról is a valóság nagyobb szeletét közöljük. Nagy Károly a nemzetgyűlésben nem a jobboldalt 107 Urban: 1981. 304—321. Urban Mezősi Károly munkásságát kiemeli a választás körüli bonyodalmak tisztázásában. 108 Urbán: 1981. 319.