A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

azt javasolta, hogy minden tized számára rendeljék azt meg közpénzen. A döntés értelmében a céhek maguk voltak kötelesek azt megrendelni, míg az egyes tizedek és a négy őrtanya a város pénzén vásárolt példányokat kapta meg. A polgári szabadságjogok kodifikálása során ugyancsak mostohán jártak el a törvényhozók a magyarországi zsidósággal. Pedig az Ellenzéki Párt és Kossuth maga is foglalkozott már a negyvenes évek elején is ügyükkel. Az alsótábla már 1840-ben, a Habsburg-birodalmon belül elsőként fogadta el a zsidók jogegyenlőségét, de a felsőtábla azt nem hagyta jóvá.

86 A korábbi évszázadok során a velük szembeni ellenérzések több alkalommal is ellenséges izgatásokba és atrocitásokba torkollottak. 1848 tavaszán is Pozsonyból kiindulva egy sajnálatos antiszemita hullám söpört végig az ország nagy részén. A liberális beállítottságú magyar kormány minden tagja egyértelműen szembeszegült ezzel az antihumánus eljárással. Szemere Bertalan belügyminiszter emelkedett hangvételű levélben fordult 1848. május 13-án többek között a Jászkun Kerületekhez is. „A közrend, a személy és vagyon bátorsága megtámadtatott, az erköltsi életnek legszentebb támasza, a vallásnak ürügye alatt, és pedig több helyen és pusztító erőszakkal. A valódi hazafinak szíve sajog illy események szemléletén, a valódi keresztyének érzete búba merül a felebaráti szeretet ily kialvásán, a gyűlölet és vallás düh e felingerlődésén." A kormány igen jól érzékelte, hogy milyen veszedelmek sarjadhatnak hasonló indulatok nyomán. „A szabadság, az egyenlőség tsak úgy állhat fenn, ha a törvény adta jog mindenkinek irányában tiszteltetik, és mindenki ellen oltalmaztatik. ... A vakbuzgóság elsőben az izraeliták ellen indíttatott meg, félni lehet, hogy az más vallásbeliek ellen is irányoztathatnék." Az 1840. évi 29. tc-re hivatkozva határozott intézkedéseket hozott az atrocitások felszámolása érdekében.

87 A kormányzat gyakorlatában már jóval a tényleges emancipáció előtt nem tettek különbséget rovásukra, és nem a hivatali életben, sem a hadseregben nem támasztottak akadályokat előbbre jutásukkal szemben.

88 Az ipari és kereskedelmi téren egyébként is elmaradottabb vidékeken az antiszemita megnyilvánulások lényegesen enyhébbek voltak, ha egyáltalán jelentkeztek. Kecskeméten, ahol semmiféle atrocitásra nem került sor, július 21-én ugyancsak az 1840. évi XXIX. törvénycikkre hivatkozva, mivel ők is „ ... az ország valóságos lakosainak tekintetnek ...", illetve mivel ... a helybeli isrealiták között találtató számos tehetős kereskedők, és házbirtokosok ..." szükségesnek tartották a velük szembeni megkülönböztetés mellőzését. Ezt annál is indokoltabbnak tartották, „ . . . mivel a nemzetőrségi intézet felállításakor csupán a végett mellőztettek az israeliták, mert ellenök sok helyen ingerültség mutatkozott, melynek már megszűntével nincs többé ok 86 Szabad: 1976. 57. 87 V. 355. 1842—1849. 342—344., ill. V. 376. 1847—1851. 46—48. 88 Szabad: 1976. 58.