A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

László kecskeméti gazdát is, aki panaszával magához a polgármesterhez fordult. „Babszem Pista béresem, ki azt gondolám hogy tanyán van, nemzetőri süvegben éppen most jött hozzám: kérdezem mindjárt az újság okát, azt mondja, hogy ő bé van írva nemzetőrnek, s holnap néki mennie kell." Ezt az eljárást annál inkább meglepődve vette tudomásul a gazda, mivel " . . .néki semmije sints . . .", „ . . .de különben is a nemzetőrség törvény 1. paragrafusa szerént, mint gazdái hatalom alatt lévő cseléd, az őrködés alól ki van véve ..." Az egyébként viszonylag liberális szellemű mezővárosi közvélemény sem a cselédekben látta a közrend védelmezőit. Itt is arról lehetett szó, „ . . .hogy őtet valaki maga helyett megfogadta . . .", és valamely gazda helyett indult a délvidéki harcok színhelyére.

83 Tekintettel arra, hogy a fegyveres harcok kibontakozódása miatt a városnak egyre több nemzetőrt, majd katonát kellett kiállítani, a város tisztségviselői nem védhették meg gazdatársaikat a hasonló kellemetlenségektől, és a következő hónapokban lényegesen gyakoribbá vált az ilyen eset. Nem csak a mezőgazdaság szegényei, nincstelenjei éreztek csalódottságot a forradalmat lezáró áprilisi törvények miatt. A városi céhlegények és a mezővárosi kontárok hiába várták, hogy nekik is jut a bővülő szabadságból. Mivel a 12 pont még közvetve sem érintette érdekeiket és céljaikat, a pesti céhlegények már március 23-án céhellenes követelményeikkel léptek fel. Ezt követően április 17-én számos szakmára kiterjedő sztrájkkal adtak nyomatékot kívánságaiknak, mi szerint „ . . .a kártékony céhek tüstént eltöröltetvén, minden honlakos minden mesterséget szabadon űzhessen és kereskedést helyhatósági befolyás nélkül szabadon nyithasson . . ,"

84 Bár a vidéki megmozdulások távolról sem voltak ilyen fenyegetőek, a kormány igyekezett a törvény hiányait áthidalni, és ezért Klauzál Gábor miniszter június 9-ei „céhszabályokat módosító rendelet"-et adott ki. Ez több téren orvosolta a manufaktúra munkások sérelmeit, de nem tartalmazta a feudális jellegű céhrendszer felszámolását, ennek csak megreformálására korlátozódott. A rendelet a munkaidőre is kitért, és rögzítette, hogy a segédek napi munkaideje 11 óra, míg a 14 évnél fiatalabb tanulóké 9 óra.

85 Kétségtelen, hogy a vidéki mezővárosokban is számottevő feszültség gyűlt össze az egyes céheken belül. Minden bizonnyal a túlzott várakozásokat kívánta megelőzni és a polgári forradalom lehetőségeinek félreértelmezését elkerülni Fejes János, a kecskeméti nemzetőrség egyik szervezője, aki a Táncsics által szerkesztett Munkások Újsága c. lap közköltségen történő megrendelését javasolta a céhek számára, „ . . . s könnyebb megérthetés végett a már eddig is igen sok fellelkesült ajánlkozók által vasárnaponként az összvegyülekezettek előtt felolvastatnék, s ahol szükséges meg is magyaráztatnék . . ." Szabó József, a választmány egy másik tagja pedig egyenesen 83 IV. 1604. II. 92. 84 Spira: 1959. 182. 85 Spira: 1959. 185.