A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

rendet fenntartani, és mindenkit maga korlátai közé szorítani csak azért sem lehet, mivel a köznépnek a szabadságról és egyenlőségrőli fogalma csak a szabad bor és húsmérésben központosul. . .", úgy határoztak, hogy minden adófizető szabadon mérhet bort. Ennek a döntésnek a súlyát még növelte az a tény is, hogy a helyi zsidó bérlők a bormérés korlátozását követelték a tanácstól.

80 Egészében azt állapíthatjuk tehát meg, hogy a jászkun vagyonos gazdák következetesebben és eredményesebben védték meg szegényebb sorstársaikkal szemben korábbi kiváltságaikat, mint a magyar főrendek és egyházak. A törvényes keretek között maradó, de önző eljárásuk révén a jászkun zsellérek tehát jóval kevesebbet kaptak a polgári forradalomtól, mint a jobbágyok általában. A feudális előjogokért és azok felszámolásáért nem csak a Kerületek közgyűlésein folyt a harc. A Pesti Hírlap tudósítása szerint Kiskunhalason május 22-én a népgyűlés a közmajorsági földek felosztását követelte, de eredménytelenül. Figyelemre méltó, hogy még a közteherviseléssel kapcsolatos kötelezettségek alól is keresték a halasi redemptusok a kibúvókat. Legalábbis erre utal a képviselőtestület július 30-ai határozata, amely végül is szembehelyezkedett ezzel az önző törekvéssel: „Miután az újonnan felválasztott tanács tagjai is oda nyilatkoztak, hogy tehermentességi előnyökkel a mostani körülmények között élni nem akarnak, de az eddig teher mentes osztálynak némelly tagjai is önként felajánlották magok a közteher viselésére .. . senkit rendkívüli esetben tehermentesíteni nem lehet."

81 A cselédek kiszolgáltatottsága országszerte még egyértelműbb volt, mint a zselléreké, hisz a feudális társadalom lépcsőzetén még náluk is lejjebb álltak. Számukra a pozsonyi országgyűlés küldötteinek semmi mondanivalója nem volt, róluk minden tekintetben megfeledkeztek. Jogi és gazdasági körülményeik még hosszú évtizedeken át csaknem teljesen változatlanok maradtak. Mégis a társadalmi kötöttségek általános lazulása, a polgári szabadságjogok számottevő bővülése közvetve ugyan, de számukra is előnyökkel jártak. Különösen érvényes ez a mezővárosokban élő cselédekre, akik lényegesen könnyebben válhattak napszámosokká, mezőgazdasági munkásokká, mint a majorságokban élő sorstársaik. Már '48 nyarán a képviselőtestülethez folyamodtak a halasi gazdák panaszukkal, mivel egyre szélesebb körben tapasztalták, „ . . . hogy a mostani zavargós időkben a cselédek gazdáikat, minden igaz ok nélkül elhagyják, s még az általok okozott károkat sem akarják önként megtéríteni..." A tanács érdemben foglalkozott a sérelmekkel és rendőri úton intézték el a gazdák és a cselédek között fellépő ellentéteket.

82 Nem volt ritkaság számba menő eset, hogy a nyár folyamán önként jelentkeztek a cselédek nemzetőrnek, katonának. Ilyen sérelem érte Kiss 80 V. 240. XLVI. 129. 81 V. 240. XLVI. 95—96. 82 V. 240. XLVI. 70.