A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

gazdasági, sem jogi viszonyait. Éppen ezért a várakozást és a csalódottságot a méltatlankodás és a felháborodás követte az ország egyre több pontján. A földesúri magánbirtok felosztásának követelése Békésben, Biharban, Heves és Tolna vármegyékben egyaránt fellelhető volt már a törvény kihirdetését követő hetekben is. Néhány újabb héttel később nemcsak Borsodban és Fejér megyében, hanem Dunavecsén is azzal érveltek a zsellérek: egyformán tartoznak a haza védelmére felállni és annak terheit viselni, az urasági földek egy részét köztük felosztani kérik .. ."

65 Baján a városi tanács és a néptömeg közötti feszültség levezetése érdekében a bajai, a mátéházi és rémi határban levő szántóföldek egy részét osztották fel az arra rászorulók között részben lakásépítés, részben termelés céljára.

66 Nemcsak az ország távolabbi részén, hanem a mai megyénk területén is több esetben sor került rétek önkényes birtokbavételére. így szolgáltattak maguknak igazságot a solti és a péteri zsellérek is.

67 Még gyakoribbakká váltak a törvényes formáktól eltérő legelőfoglalások. A jánoshalmiak önkényességüket az alázatos törvénytisztelet látszata alá rejtették. A királyhoz írt folyamodványukban „tettünket legalázatosabban feljelentjük, térdenállva esedezvén..." írják, de abbéli méltatlankodásukban, hogy a megyei törvényszék nem vizsgálta meg a földesúrral szembeni panaszukat, „ . . . azon legelő részbe, melly határunkba a legjobb, és az uradalom magának fenn tartott marháját bé hajtván — a mi vonóssainkat s egyéb barmainkat a legelőnek hiánya miatt csaknem éhen veszni látni kellett; azért a végső szükség által kényszerítetve — barmainkat azon legelő részre beeresztettük."

68 A Földváry család az igazságügyminiszterhez volt kénytelen folyamodni, mivel „a dunavecsei lakosok ... hol több, hol kevesebb évre haszonbérletben bírt Csanád Felsőegyháza és Szentimre nevű pusztákat, kitelvén folyó év Szent György napján az utolsó szerződés, az 1848-ik 9-ik t. c. balmagyarázata következtében sem kiadni, sem haszonbért fizetni, sem új egyezségre lépni nem akarnak." Nem ment ritkaságszámba, hogy egyéb feudális kiváltságokat is semmibe vettek ; „ Abonyban és Ókécskén egynémely polgártársaink, kiket hazai törvényeink eddig a királyi kisebb haszonvételek jogával fel nem ruháztak, az újonnan nyert szabadságot balul magyarázva széltében bort mérnek és halásznak. S ámbár mind illető bírák, mind pedig járásbeli szolgabíró ... úr által ettől eltiltattak, mégis a törvénytelen borméréssel és halászattal felhagyni nem akarnak..." A kalocsai káptalan birtokához tartozó Dusnokon még határozottabban léptek fel. Mészáros Károly főszolgabíró április 17-én azt jelentette a belügy65 Spira: 1959. 137. 66 IV. 1001. b/1847—1849. 203—207. 67 Spira: 1959. 137. 68 V. 342. Úrbéri ügyek. 8. doboz. 1848. április 30.