A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - II. A polgári forradalom hatása

forradalmat. További rendkívül fontos tényező volt az is, hogy egy igen jelentős, kb. két évtizedes múltra tekintő politikai mozgalom előzte meg, és jórészt ennek során kialakult a megfelelő politikai intézményrendszer is. A reformkor közjogi, gazdasági és kulturális harcai kellőképpen hangolni tudták az ország jelentősebb társadalmi rétegeit. Ezekben a gyakran egymás ellen is ható törekvésekben a politikai és a szellemi élet valamennyi csoportja jelen volt. Már évekkel korábban kirajzolódtak az egyes érdekcsoportok, amelyek tudatosan formálták politikai arculatukat annak érdekében, hogy a kellő tömegbázist meg tudják szerezni. A negyvenes években kialakult egy nagyon eleven közélet, amelyben gyakorlatilag a plebejus—népi érdekeket képviselő Táncsicstól a szélsőséges konzervatív csoportokig mindenki — ha nem is szabadon, nem is egyforma eséllyel, de — kifejthette programját, elképzelését. A magyar forradalom sikerének egyik legfőbb alapja volt az, hogy a kiváltságosok többsége is változtatásokat kívánt mind a közjogi, mind a társadalmi viszonyok terén. A nem kiváltságosok érthetően még fokozottabban érdekeltek voltak az önmagát túlélt feudális viszonyok felszámolásában éppen úgy mint, a mindent gúzsba kötni kívánó, a nemzeti érdekeket figyelmen kívül hagyó kormányzás elsöprésében. Ha volt magyar sajátosság a 48-as forradalomban, akkor kétségtelenül az egyik legszembetűnőbb az volt, hogy a változásért küzdők már korábban meg tudták szervezni társadalmi bázisukat, csaknem pártként tudták mozgósítani a programjukat elfogadó csoportok számottevő hányadát. A siker újabb záloga lett az, hogy az Ellenzéki Párt eredményesen alkalmazta a nemzeti érdekegyesítésre irányuló politikáját, amellyel több válságos epizódon tudta később is átsegíteni a forradalmat. A környező országokban, a szomszédos népeknél is fellelhető volt a felsorolt jelenségek, törekvések és eredmények közül jó néhány. A válság náluk viszont nem volt annyira mély, annak felszámolására irányuló törekvés, elszántság még nem volt annyira eltökélt, a változtatás szándéka még nem tudott akkora tömegeket megmozgatni, mint itt, Magyarországon, és hiányzott a megfelelő politikai intézményrendszerük is. Az európai forradalmak csak a kedvező hátteret biztosították ideig-óráig a polgári átalakuláshoz 1848-ban szomszédainknál és Magyarországon egyaránt. Nálunk azért tudott március 15-e átütő sikert elérni, mert a tömegek rá voltak már erre hangolva. Azért lehetett a külső és a belső politikai nyomást kamatoztatni, az uralkodó által elfogadott törvényekben rögzíteni, mivel az országgyűlés politikai csoportjai több évtizedes nyílt küzdelem során tisztázták az eltérő érdekeket, és a kellő időben meg tudták találni azt a kompromisszumot, amely nemcsak a forradalom és a szabadságharc idején, hanem évtizedekkel később is egyszerre lehetett a politikai összefogás és a további harcok alapja. A március 15-én kinyomtatott és azonnal népszerűvé vált 12 pont, majd a pozsonyi országgyűlésen elfogadott törvények egyaránt a polgári forradalom programját tartalmazták. Közismert, a magyarországi átalakulás egyik