A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)
A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - II. A polgári forradalom hatása
Ennek a hatalmas kiterjedésű területnek kiváltságaiban és kötelezettségeiben erősen különböző társadalmi csoportjai, akiket a nyelvi és vallási különbségek tovább polarizáltak, érthetően erősen eltérő módon fogadhatták a reformok végrehajtására irányuló újabb és újabb javaslatokat. Érdekeik, tisztuló vagy még mindig ködös politikai céljaik megfogalmazására igen ritkán vállalkoztak. Bár Pest megye vezérmegyének minősült a reformországgyűlések idején, az igazi hangadó valójában Pest volt. A vidékiek megnyilatkozásait, türelmetlen vagy egykedvű várakozását, annak okait még kellő igénnyel nem vizsgálta meg senki, így arról igen csekély az ismeretünk. A számottevő társadalmi és politikai ellentétek, a reformokban és a forradalomban való érdekeltség erősen eltérő szintjei miatt az itt élő közel kétszázezer ember sokféleképpen reagált a Pesten készülő forradalomra és a Pozsonyban ismét ülésező országgyűlés kezdeményezéseire. A polgári forradalommal való azonosulás, majd a szabadságharcban való áldozatvállalás, az aktív részvétel a jelzett okok miatt ugyancsak nagyfokú eltéréseket eredményezett az egyes vidékek, városok és társadalmi csoportok között. II. A POLGÁRI FORRADALOM HATÁSA 1848 kora tavaszába Európa nagyobb részében igen súlyos gazdasági és politikai válság bontakozott ki. Az olasz és a francia forradalmi megmozdulásokat valóságos láncreakció követte: Milánó, Párizs, Bécs, Pest, Prága, Berlin csak a fontosabb helyszínek voltak. A Közép- és Kelet-Közép-Európában előretörő forradalmi próbálkozások igen eltérő eredményekkel zárultak. Kétségtelen, hogy nemcsak a feudális reakcióval való küzdelemnek, a talpon maradásnak időtartamában, hanem a kivívott eredményeket tekintve is a magyarországi forradalom volt a legsikeresebb. Az európai forradalmi helyzet közel azonos módon sokkolta az egyes közép-európai országokban az uralkodó osztályokat és csoportokat. Mivel magyarázható akkor, hogy éppen nálunk hozott legtöbb gyümölcsöt a „népek tavasza"? Az eredményessége miatt csaknem rendkívülinek mondható folyamatot sok tényező motiválta. Kétségtelen, hogy nálunk feszültebb volt a társadalmi ellentét, mint több más szomszédos országban, a megmerevedett feudális viszonyok szélesebb rétegeket nyomasztottak. A XIX. század első felében, ha nem is az ország egész területén, de egyre több tájegységen és gazdálkodási ágon belül jelentkezett a polgári, a tőkés vállalkozás, illetve érdekeltség. Az árutermelés és pénzgazdálkodás ekkor nálunk már jóval szélesebb körben terjedt el, mint a tőlünk délre vagy keletre fekvő országokban. Kétségtelen erőt, többletet jelentett az a tény is, hogy Magyarországon igen nagy múltja, ekkor ismét erősödő kultusza volt a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelmeknek. Egyáltalán, a nemzetté válás folyamata előbbre járt, mint a környező népeknél. Nemzeti kultúránk valóságos felvirágzása előzte meg a
