A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

DOKUMENTUMOK

megszánja, a pártfogásért, orvoslásért esdeklő ügyet: de fájdalom, minden tárgy úgy mutatja, hogy a régi van meg, csak mondúrt húztak rá ujjat, de hallgatok, mert statárium van kiszegezve. Mit nyertünk mi a magyar szabadsággal? röviden elmondom: van sajtószabadság! de van esküdtszék is — nagy öszveg pénzbüntetéssel; szabad a gondolat, szabad a szó! de kötéllel biztatnak érte; van egyenlőség! táborba menni a ráczok ellen, de nincs egyenlőség a közös jövedelemhez! Ha valaha robotoltunk volna, úgy nyertünk volna a szabadsággal felmentetvén az úri szolgálat terhe alól; ha robotosok lettünk volna, akkor legalább egy kis kender s káposzta földünk csak lett volna, melly most birtokunkban maradt volna, de robotot nem szolgáltunk soha, sem egy talpnyi földet nem bírván, annyit nyertünk a szabadsággal, mint Bertók a csíkkal.

1 Mi napszámi munkánkkal szerzénk be mindenünket és csakhogy az adót fizethessük le, még sokszor a kenyérben sem ettünk eleget, húst pedig csak 1/2 fontonként is igen ritkán, mert munkánkért sokszor papgarassal fizettek, de azért harczolunk a ráczok, illyrek ellen, hogy ezutánra azon ismert zsarnokoknak ne húzzunk-vonjunk, kik véres verejtékinket ingyen kívánták; azért mi készen vagyunk harczolni a legnagyobb elszántsággal édes honunkért, bátran megyünk szemközt a halállal, tudván, hogy a halál reánk nézve a legjobb jótétemény lenne. 65 ifjú ment el már városunkból önkéntesen katonának és közöttök csak kettő volt földes ember gyermeke, a többi mind szegény gyalog polgárok gyermekei, és mi okozta, hogy ezek önkényt mentek? egyedül csak az, hogy esmérek nyomorúságos helyzetünket, mert ha lóggón is, de ők is nyomták a jármot. A tisztelt képviselőkhöz is volna szavam, de most nem tehetem, most röviden csak azt mondom, hogy az Istenre kérem, vegyék szívökre, hogy ők külön-külön nem egy ember, hanem 30 000 ember képét képviselik, 377-en 15 millió népnek képviselői, kik boldogságokat tőlök várják, nagy a remény, feszült a várakozás; úgy igyekezzenek a haza megmentésén, felvirágzásán, hogy magoknak dicsőséget arathassanak: az idő becses s rövid, a veszély közelget s nagy, minél elébb jól végezzenek, ébren legyenek, emlékezzenek a szülőhegyre, mely a sok várakozásra is csak kis egeret szült. Oh ha ez így történnék, akkor nem hogy az 5 p[engő]f[orin]tnyi díjt, de azt a napot, mellyet választásokért eltöltöttünk is, sajnáljuk. A siklósi választó kerület kívánatait helyeselvén, mi is mellette szavazunk. Tisztelt honfitárs! Ön nékünk kedveskedni akarván az által, hogy újságát két fél íven, egy héten kétszer adja ki, bizonyítványa ez hozzánk való szeretetének, de nékünk nem használhatott ily jó szívből származott igyekezetével, mert 1. a két fél ívét csak egy borítékban egyszerre kapjuk, 2. mert sols kapjuk; ugyanis eddig 3-ad napra kaptuk, most pedig 12-kettőd napra kn

Fjuk, a 24 augusztusi sept[ember] 5-kén jött kezünkbe, így ismét teljesült: a szegénynek szerencséje is szegény. Azonban azt is haliám, hogy önt az újság szerkesztésitől eltiltották; ha való, nagyon sajnáljuk: vagy a minister urak