A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)
A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - I. A forradalom előtt
A magyarországi feudalizmus keretei között a fejlődés ezen a tájon néhány sajátosságot eredményezett. Bár az iparosodást tekintve az ország legelmaradottabb vidékei közé tartozott, a társadalmi fejlődés néhány területén több előremutató tendencia fedezhető fel. A paraszt-polgárosodás és a kispolgárosodás folyamata az élenjárókhoz hasonló. Ez azt is jelentette, hogy azon régiók közé sorolható, amelyekben a parasztságon belül az országos átlagot felülmúló mértékű volt a vagyoni-társadalmi tagozódás. A mezővárosi cívis gazdák, a legmódosabb redemptus kiskunok és Baja gazdag kereskedői nemcsak számottevően nagyobb vagyon urai voltak, mint a leggazdagabb telkes jobbágyok, hanem műveltségük, tájékozottságuk is sokkal magasabb és korszerűbb volt, és főként településük sorsának irányítása is jórészt rajtuk múlott. Mindez a jobbágyi alázattól és engedelmességtől merőben eltérő öntudatot eredményezett náluk. A városiasodás nagyon a kezdet kezdetén tartott valamennyi mezővárosunkban. Talán csak Kalocsa emelhető ki kivételként. Itt a hatalmas barokk érseki kastély, a nagyszerű székesegyház, a piaristák rendháza és a gimnázium épülete, a szeminárium palotája, valamint a kilenc kanonoki ház egészen városi összhatást keltett egy szűkebb területen a nem egészen 12 ezer főt számláló mezőváros közepén, ahol ekkor már gyógyszertár is működött. Kecskemét, amely ekkor is az ország legnagyobb mezővárosa volt, 44 ezer főnyi lakosával Pest és Debrecen után a legnépesebb, de nem igazán városias, sőt egyértelműen egy óriási falunak tűnt. Bár volt már önálló nyomdája, két gyógyszertára, főiskolája, két gimnáziuma és féltucatnyi szép temploma, néhány tucat szép cívis háza, kúriája, a poros-saras, rendezetlen utcái, a nádés szalmatetős parasztházak tengernyi sokasága falusiassá változtatta külsejét. Ekkor még csak kevés városi funkciót tudott ellátni. Az alig több mint harmadrésznyi lakossal rendelkező Halas és Félegyháza esetében ugyanazt mondhatjuk el. A vályogból készített parasztházaink között csak itt-ott volt fellelhető egy-egy tömegét-formáját, építési anyagát tekintve is igényesebb redemptus kúria. Baja, amelynek ugyancsak kb. 15 ezer főnyi lakosa volt, ekkor kezdte kialakítani jellegzetes kisvárosi küllemét, amely kevesebb ellentétet hordott, mutatott fel, mint a korabeli Kalocsa vagy Kecskemét. Bár utcái még kövezetlenek, de városképe, amely a legutóbbi időkig harmonikusan fejlődött, már kibontakozóban volt. Állt már a pompás főúri kastély a város közepén, kiformálódott a máig nagyon jellegzetes főtere. A só- és postahivatal mellett hét vendégfogadó segítette az összesereglő soknyelvű kereskedők és a helyi lakosok életét egyre civilizáltabbá tenni. A megye területén lévő tucatnyi további mezővárosban, illetve faluban átlagosan 5-8 ezer ember élt, de ezekben a városiasodásnak még szerényebb jele sem tűnt fel. 24 24 Entz—Genthon—Szappanos: 1961: Fényes: 1851. II. 168-169., II. 191-192., II. 82., II. 13., I. 69-70.
