A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - I. A forradalom előtt

Pest-Buda és Dunántúl nagyobb részének viszonylag pezsgő gazdasági életéhez képest még a reformkorban is álmos vidéknek minősült a Bácska és a Kiskunság. Szellemi élete sem tarthatott lépést a Béccsel és Nyugat-Európával legalább néhány szálon kapcsolatot ápoló szerencsésebb területekkel, Sopron, Keszthely vagy Balatonfüred vidékével. A francia forradalom és a napóleoni háborúk hírei ide csak nagyon későn és erősen megszűrve jutottak el. Martinovicsék összeesküvéséről éppúgy nem kapott e vidék gyors és hiteles híradást, mint a reformországgyűlések hosszas vitáiról. Hónapokkal, évekkel, később, jelentős torzításokkal juthatott el ezekről valami a borozgatva politizáló cívisek és kispolgárok közé. A kecskeméti kaszinó, amely talán vidéken elsőként alakult meg, érthetően nem sokban tudott javítani a politikai tájékoztatáson, nem pótolhatta az újságokat és a véleményformálás igényesebb előfeltételeit és eszközeit.

25 Azt azonban egyértelműen állíthatjuk, hogy a magyarországi lehetőségeket tekintve a kultúrának évszázadok óta igen rangos bázisait építette ki az itt meggyökerezett paraszt-polgárok, az ide került kálvinista prédikátorok, ferences rendi barátok és kegyes rendi atyák sora. Mai megyénk két városában is működött a század derekán főiskola : Kalocsán az érsekség irányításával képeztek teológusokat, Kecskeméten a református egyház tartott fenn jogakadémiát. Ugyanitt a XVI. század elejétől folyamatosan működött egy, majd több iskola. Már a XVIII. századtól középfokú képzést biztosított mind a piarista, mind a református gimnázium. Igen fontos hivatást töltött be a század derekára már komoly hírnévnek örvendő halasi és kunszentmiklósi gimnázium is. Kalocsán a juzsiták, majd a piaristák gondoskodtak a középfokú képzésről. Baján a ciszterek oktató-nevelő munkája vált egyre híresebbé. Kecskeméten még a viszonylag kis számú görögök és a zsidók is tartottak fenn iskolát. Minden számottevő mezőváros, illetve nagyobb falu létrehozta a maga iskoláját vagy az érsekség segítségével indította meg a tanítást. 26 Ezekben az alap- és középfokú intézményekben viszonylag széles társadalmi körök gyermekei ismerkedtek meg a betűvetésen túl a grammatika, a matematika, az irodalom és a természettudományok alapjaival is. Ily módon nem lehet meglepő, hogy Katona József, kispénzű takácsmester, aki maga is járt néhány osztályt a kecskeméti piaristáknál, fiait ugyancsak taníttatta, a későbbi drámaírót pedig Pestre és Szegedre is küldte, hogy jogi tanulmányokat végezhessen.

27 A szellemi tevékenység iránti igény, annak megbecsülése olyan mérvű volt, hogy Petrovics István kiskunfélegyházi mészáros jobbnál jobb iskolákba küldte Sándor fiát, hogy minél megalapozottabb legyen műveltsége.

28 Nem véletlen tehát, hogy erről a tájról is indult el egész 25 A kecskeméti Kaszinó alapszabálya az 1830-as évet jelöli meg alapítási évként, Kemény—Pintér: 1987. 53. Kiskunfélegyházán 1838-tól működött. 26 Zorn Antal: 1983. Gál István: 1938. Bálint László: 1982. Tóth-Pál Zoltán: 1957. Soós Tamás: 1964. Junker: 1896. 27 Orosz László: 1974. 28 Illyés: 1977. 22—24.