A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)
A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - I. A forradalom előtt
zselléresedés már tömegessé vált. A vagyontalanok, vagy csak minimális értékkel rendelkezők aránya folyamatosan nőtt. Őket a feudális kötöttségek kétszeresen is nyomorították, hisz egyetlen értéküket, munkaerejüket sem tudták szabadon értékesíteni. Nem csekély számban lelhetők fel e vidéken cselédek is, akik részben az uradalmakban, részben az árutermesztésre berendezkedő mezővárosokban adták el munkaerejüket. Számuk Kecskeméten több, mint félezer volt, a kisebb mezővárosokban lényegesen kevesebben lehettek. A feudális uralkodó osztály sorain belül hasonlóan nagy eltérések lelhetők fel. Megtaláljuk csekély számban a feudális arisztokrácia tagjait is, bár ezek közül csak kevesen és alkalmanként éltek ezen a vidéken. A kalocsai érsekek csaknem kivétel nélkül az arisztokrácia leggazdagabb családjai közül kerültek ki : gróf Csáki Imre, gróf Patachich Gábor, gróf Batthyány József stb. A világi urak közül a Grassalkovich, az Orczy, a Vécsey, a Podmaniczky család tagjai rendelkeztek itt földbirtokkal, de nem itt éltek, az egyes városok és falvak életére kevés hatást gyakoroltak. Jóval szélesebb a lényegében középnemesnek minősülő famíliák köre. Pl. : Sárközy, Reviczky, Mészáros, Latinovits, Vojnits stb. család. Tagjaik a megyei és a városi közigazgatásban, a hadseregben és a közepes rangot, jövedelmet biztosító egyházi méltóságokban lelhetők fel. Egy-egy tehetségesebb, ambiciózusabb férfi számottevően növelte a családi vagyont és tekintélyt. 23 A legnépesebb az elszegényedett nemesek sora, amit az armalistâk és a XVIII-XIX. század során a mezővárosokba beköltöző, rendszerint nemesi fondussal már nem is rendelkező honorácior réteg még tovább növelt. Mivel a közigazgatási beosztás, a vagyon, a képzettség és a kapcsolatrendszer erőteljesen megosztotta az itt élő nemességet, közöttük még kevesebb együttműködés, még csekélyebb közös politikai vagy szellemi fellépés, kezdeményezés fedezhető fel, mint a magyar nemesség egészén belül. Polgárságról Magyarország egészét tekintve is csak korlátozott keretek között beszélhetünk a forradalom előestéjén. Még inkább fennáll ez a mai Bács-Kiskun területét illetően. A nem kimondottan agrár jellegű, nem kizárólag élelmiszer előállításával foglalkozók száma csekély maradt még a XIX. század derekán is. A legnépesebb mezővárosban, Kecskeméten is csak néhány ezren lehettek, közéjük számítva az iparban dolgozó alig több, mint ezer felnőttet, a néhány tucat kereskedőt, a talán félezerre tehető hivatalnoki réteget, az egyházi és világi értelmiséget, a gazdag cívisek, a feltörekvő kispolgári-paraszti csoportok néhány száz családját. Baján a gazdaságilag mind jobban megerősödő kereskedőket kell e téren kiemelni. A többi mezővárosban részben a szegénypapság, a kántor-tanítók köre, a mezővárosi igazgatás szűk szakmai csoportja, illetve a számban jelentősen gyarapodó agrár-szakemberek, közép- vagy felső fokú oktatásban belekóstoló írástudók számíthattak a reformok tudatos híveinek. 23 Bács-Bodrog vármegye II., ill. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II. A vármegye nemes családjai c. fejezetek.
