A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

DOKUMENTUMOK

PETŐFI SÁNDOR LEVELE BACSÓ JÁNOS FÜLÖPSZÁLLÁSI SEGÉDLELKÉSZHEZ Barátom Jancsi!

1 Nem szeretem a levélírást, nem is igen érek rá a levélírásra, azonfölül épen ma adtam postára egy hozzád szóló levelemet mindezek daczára sem hagyhatom felelet nélkül most kapott leveledet. Mi annak első részét illeti, sok hamis állítás között sok igazat mondasz. Igaz, hogy olyan a nép, amilyennek te rajzolod, de csalatkozol abban, ha hiszed, hogy én valami ideális testületnek képzelem, nem, barátom, én egy szikrával sem képzelem különbnek, mint a millyennek lenni te állítod, de életem főtörekvése az, hogy ollyan ne maradjon, a millyen jelenleg. Sokan a nép nemesítését, müvelését, sysiphusi munkának tartják: én nem, s épen azért van erőm csüggedetlenül küzdeni az ő érdekében, s ha én nem érném meg a boldogabb szebb időt, megéri más, s enyésszék el bár az óriási munkában az én fáradozásim nyomdoka, ne említsék bár az én nevemet a népregenerátorok nevei között, azért én boldogan halok meg azon öntudattal, hogy lelkemből is cseppent egy harmat azon szentelt vízbe, melly az emberiséget újonnan meg fogja keresztelni. Leveled második részét a párbajt

2 illetőleg, attól én nem kevésbé undorodom, vagy is nem tartom kisebb bolondságnak, esztelenségének, mint te. Tudom én, hogy becsületemet senki el nem veszi, el nem veheti, és ha valaki elvenné, azt ugyan párbajjal vissza nem szerezhetném; de itt nem is becsületem jött kérdésbe, hanem bátorságom, s annak tanuját, fényes tanuját kellett adnom, nehogy feljogosítsak, felbátorítsak minden pimaszt, minden sehonnait, hogy velem paczkázzék, hogy insultáljon, hogy piszkoljon. Nagy Károly azt mondja azon szemét czikkében, hogy „ha bajom van vele, álljak ki nyilt sisakkal, ő nem fog hátrálni előttem semmiben !" Nem a meghiúsult követség, nem Nagy Károly czikkének csárdai gorombaságai, hanem ezen szavai, ezen 1 Bacsó János, akihez Petőfi levelét írta, Kiskunhalason született 1818. február 8-án. 1843-ban Szalkszentmártonban 1846-ban Lacházán káplánkodott, ezeken a helyeken Petőfi is többször megfordult. 1848. május 1-től kezdve Fülöpszálláson volt segédlelkész, s még ugyanebben az évben ságvári lelkésznek választották meg. 2) Az első magyar népképviseleti országgyűlés összehívásának hírére Petőfi nyomtatott proklamációban közölte nézeteit és követjelöltként lépett fel a szabadszállási választási kerületben. ( A kerület székhelye Szabadszállás volt, és hozzá tartozott Kunszentmiklós, Lacháza, Dorozsma, Majsa, Fülöpszállás.) A kerület konzervatív, vagyonos elemei és a közülük kikerült értelmiség tagjai, az un. kaputosok nem akarták Petőfit követüknek, mivel apja nem volt kunredemptus polgár, Petőfi elveitől pedig féltek. Távolléte alatt ellenjelöltet állítottak Nagy Károly személyében, aki a szabadszállási református pap fia és egyben a kunkerület egyik tisztviselője volt. A kaputosok egész korteshadjáratot indítottak Petőfi ellen: rágalmazták, megakadályozták abban, hogy nézeteit a nép előtt kifejtse, Kunszentmiklóson agyonkövezéssel, Szabadszálláson agyonlövéssel fenyegették, végül a leitatott választókkal erőszakosan megbuktatták.