A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)
A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - I. A forradalom előtt
működésüket. 16 Az ipari növények monokultúrája ezen a tájon nem alakult ki olyan szinten, hogy jelentősebb feldolgozóipar épülhetett volna rá. 17 A mezőgazdaságban és az iparban lassan bontakozó árutermelés és az igencsak kezdetleges pénzgazdálkodás erőteljesen visszahatott ezen alapvetően agrárgazdálkodású táj kereskedelmére. Erre vonatkozóan csak 1828-ból van részletes feldolgozásunk. A következő két évtizedben számottevő fejlődést figyelhetünk ugyan meg több településnél (Baja, Kecskemét és a Pesthez közelebb eső falvaknál), de ez csak kisebb mértékben és néhány területen módosította az összképet. Ebben a térségben tiszta vonzáskörzetű piacközponttal csak Kecskemét és Baja rendelkezett, de ezek vonzáskörzete is viszonylag szűk körre korlátozódott. 18 Kecskemét Pest-Buda és Szeged között csak a környező falvak iparcikkei történő ellátásából vehette ki részét. A harmincas-negyvenes években, amikor Pest és Buda gazdasági súlya egyre jobban nőtt, lakossága gyarapodott, az ország valóságos központjává fejlődött, fokozatosan bővülő felvevő piacot jelentett mezőgazdasági jellegű árui számára, és innen különböző húsárut, élő állatokat, kenyeret, lisztet, jelentős mennyiségű bort stb. szállítottak a „négy város" piacaira. 19 Bár Kecskemét országos vásárai a hatalmas tömegű élő állat felhajtása miatt igen híressé váltak már a XVIII. században, a folyamatos kereskedelemnek itt viszonylag szűk tere volt. A különféle állati terméket, gyapjút, bőrt stb. rendszerint idegen kereskedők vásárolták fel. Sokatmondó szám, hogy 1828-ban min16 Kecskemét város tanácsának határozata a különféle malmok és az olajütők működéséről. B-KML IV. 1504. Kecskemét város Tanácsának iratai a/2. Szilády Károlynak az 1775—1783. évi protocollumokból való másolata. II. LXV. 17 Itt kell kitérnünk a Magyarország története 1790—1849. (Egyetemi tankönyv) Bp. 1961. Magyarország ipara a XIX. század negyvenes éveiben c. térképre (a 328-329. oldalak között). Ezen Kerekegyháza neve mellett a településen egy cukorgyár létét jelzik. Itt nyilvánvaló tévedésről van szó. Egyrészt az igencsak homokos talajú határban a cukorrépa termesztése ma sem biztonságos, és akkor még kevésbé lehetett az. Másrészt még egyértelműbbé válik állításunk, ha figyelembe vesszük, mit írt róla 1851-ben Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára II. kötetének 202. oldalán: „Kerekegyháza, puszta a Kiskunságban, Kecskemét határa mellett az izsáki postaútban, Szabadszállás és Fülöpszállás polgárai birtoka egyenlő részben. Határa róna, s bár homokos, de jó termékenységű." Valójában a legelőnek használt pusztát csak 1857-ben parcellázták, és az első házat is csak ekkor építették meg, és csak 1861-től vált önálló községgé. Tehát lehetetlen, hogy a negyvenes években itt cukorgyár működött volna. (Kecskemét Nagy Képes Naptár 1908. 199—208). Ugyanezt a térképet átvette a tízkötetes Magyarország története is, amelyben ugyancsak fellelhető a cukorgyár jelzése. (Magyarország története = 1790—1849. 1980. I. 400.) Rendkívül gyanúsnak tűnik az is, hogy Jánoshalmán (akkor Jankovác) a térkép tanúsága szerint üveggyár működött volna. Jánoshalma helytörténeti feldolgozásai erről mitsem tudnak! Iványi István 1910-ben a Borovszky által szerkesztett Bács-Bodrog megyei monográfiában részletesen foglalkozik a település XVIIIXIX. századi iparával, de a céheken kívül mást nem említ. (I. köt. 92. old.) Dr. Karsai Ferenc 1974-ben megjelent lényegesen alaposabb és részletezőbb monográfiájában sem a XVIII., sem a XIX. századi ipar aprólékos ismertetésekor nem utal üveggyár létére (60-61., illetve 98—101. old.). Ő is csak a viszonylag gyengén fejlett céhes ipart, illetve mezőgazdasági feldolgozó ipart említi. Még azt is kiemeli, hogy téglaégetés és cserépgyártás különböző okok miatt helyben nem történt. Tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló szakirodalmat és a levéltári anyagot rendkívül gondosan felhasználta, szinte lehetetlen, hogy ne találkozott volna az e vidéken mindenképpen feltűnő üveggyár létével. 18 Bácskai—Nagy: 1984. 84. 19 Fényes: 1851. II. 191-192. Lényegesen bővebben tájékoztat Kubinyi—Vahot: 1853.
